A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
III. Felolvasó ülés
35 Tolstoj és a szabadelvű egyházak. Valószínűleg ez az első eset, hogy templomban, felekezet keretében, egyházakkal kapcsolatban emlékezzenek meg az oroszok ama nagy alakjáról, ki éppen a felekezetek és egyházak szabályait, dogmáit vetette el oly merészen, midőn egyedül saját lelkiismeretére és egyéni meggyőződésére támaszkodva önerejéből alapította meg ismeretes „hitét“! Az orosz egyház kiközösítette őt a keresztények gyülekezetéből, a többi orthodox egyház többé-kevésbbé elitéli, vagy legalább is nem veszi tudomásul tanait, de az emberiségnek szabadon gondolkodó, elfogulatlanul Ítélő része magas piedestálra állítja az ősz irót; a mi kis gyülekezetünk és imaházunk pedig készségesen hajtja meg zászlaját minden magas törekvés, minden merész gondolat előtt, ha krisztusinak bizonyul az eredet. Hogy daczára az egyháziaskodás ellen folytatott elkeseredett harczának, Tolstoj eszméje mennyire azonos a modern protestantizmussal, különösen pedig az unitárius egyház szabadelvű gondolatával, arról csak az győződhetik meg igazán, ki úgy az ő, mint az unitáriusok irodalmát tanulmány tárgyává teszi. Mindkét irodalom azon munkálkodik, hogy teljesen mellőzve a dogmákat és hagyományokat, a keresztény eszmére fektesse a fősulyt s igy mindkettő egy magasabb, egy eszményibb kereszténység megalapításán dolgozik. Itt van azonban a még mindig kényes pont, a XX. században némelyek által még mindig felvetett kérdés, hogy vájjon elég erős-e, elég hatalmas-e az az eszme, hogy egyedül képviselhesse a krisztusi alapot? És egyáltalában szabad-e, lehet-e keresztény jellegűnek nevezni azon munkát, mely éppen Krisztus istenségének tagadásával kezdődik?! Erre feleletül először is egy másik kérdés tolakodik előtérbe : vájjon a Krisztust imádó, dogmatikus kereszténység mindig krisztusi alapon fekvő intézménynek bizonyult-e a világtörténelem lapjain; vájjon a dogma, ha nem volt mellette az eszme, megteremtette-e valaha magától a keresztény jelleget ? S miután rögtön kapjuk rá a tagadó választ, ebből önként következik, hogyha a dogmatikus hit nem feltétele a krisztusi jellegnek, úgy viszont e jelleg jelentkezhetik egészen függetlenül is a dogmatikus hittől!! 3*