A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
III. Felolvasó ülés
34 az a szép kristálytiszta viz a papok szép prédikáczióit, szent imádságait jelenti, a kutya pedig, kinek szájából ez a szép tiszta viz folyt, azokat a papokat példázza, kik kegyes, bölcs tanításokat tesznek, de magok meg nem tartják azokat; a kert, melyben jártatok, a menyország: a kik e világon bűn nélkül élnek, a más világon egy olyan szép kertbe mennek. — De hát meg tudod-e bizonyítani, hogy jártál abba a kertbe? — kérdi az ősz öreg ember. A legény előveszi a fehér galambtollat. — Íme, mondja az öreg, az a galamb én voltam. Egész utadban folyvást mentem utánad, örökké szemmel tartottalak, hogy mit cselekszel. Lásd, az Isten is igy megy titkon az emberrel, hogy láthassa, mit cselekszik. A kilőtt toll az ősz öreg ember egyik ujja volt. Odateszi a tollat a hiányzó ujj helyére, ráfuj s im egyszeribe ott az ujj ismét a helyén. Mivelhogy akkor három nap volt az esztendő, a harmadik nap után kérdi az ősz öreg ember, hogy ismét próbára tegye a legényt: mit választ inkább: a menyországot-e, vagy annyi aranyat, amennyit elbír? A legény a menyországot választja, de az ősz öreg ember éppen azért egy zsák aranynyal jutalmazza meg. És ezzel végére értem annak a tartománynak, melyet ama nagy birodalomból, a népiélek birodalmából önöknek bemutatni próbáltam. Futva tettem meg az utat, ezer meg ezer gyönyörű vidéke mellett haladtam el e gazdag tartománynak. De talán igy is elértem egy czélt: egyik-másik a hallgatóim közül hátha kedvet kap, hogy figyelemmel járja be ezt a szép tartományt?
