A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
I. Felolvasó ülés
Testvériség. I. A hol bölcsőnk ringott, távol keleten, Az első testvérpár képe megjelen. A mit az ős rege regél róla: Mintha csak ma volna! Szántóvető vala Kain, Dús téréin és halmain Megáldá Isten a munkás kezet, Örömében a gazda könnyezett. Oltárt emelt — nem volt ezüstje — Oltáráról a hála füstje Egyenesen az égbe szállott: Áldott az Ur, oh mindörökre áldott! De ime, más láng gyűl megint, Az Ur rá kedvesen tekint: Ábel, a pásztor, áldoz ott Egy zsenge bárányt, fürge fajzatot . . . És a hála Ismét az égbe szállá A tiszta szívnek dobbanásival: Istent keres, Istenre vall. — És tart a verseny, tart azóta, Nem változott egy árva iota: Ma is Kain, Kain akarja, Hogy szende arczát eltakarja Testvériségnek angyala. II. Távol Kelet tündér világa! Epedő lelkem szomjúsága
