A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

V. Felolvasó ülés

04

„ez szolgáljon nektek örök törvényül.“ Más helyütt (Mózes V. k.

5. f. 3) meg ezeket olvashatjuk: „Nem atyáinkkal kötötte az örökkévaló e szövetséget, hanem mi velünk, kik ma itt vagyunk mindnyájan életben.“ Azután (u. o. 6. fej. 6. és 7.): „És legyenek ezen igék, melyeket neked ma parancsolok, a szivedben; jól tanítsd azokra gyermekeidet és beszélj róluk, midőn ülsz házadban és midőn jársz az utón, midőn lefekszel és midőn felkelsz.“ Hammurabi is nemcsak kortársainak adja törvényeit, hanem a következőket parancsolja: „Későbbre, örökre és mindörökre legyen megváltozhatatlan törvény: a király, aki az országban van, tartsa meg az igazság szavait, a melyet én adtam, a határozatokat, a melyeket én szabtam meg! Figyeljen azokra a szavakra, a melyeket én írtam a föliratba; mutassa meg neki a fölirat mértékét és az ország törvényét, a melyet én adtam, a határozatokat, a melyeket én szabtam meg; e szerint uralkodjék alattvalói fölött, szolgáltasson nekik igazságot, hozzon határozatokat, irtson ki országából gonoszokat és bűnösöket és teremtsen jólétet alattvalóinak!“

*

* *

Kultúrtörténetünkre, de főleg az általános vallástörténetre kiváló fontossággal biró kérdés ez emlék által megoldást nyer. Több helyütt azt a kérdést fejtegették, vájjon Izrael, az a kicsinyke nép volt-e az, amely az egyistenben való hitet megalapította és ezt az eszmét a nagy világgal közölte. Különösen a fölött vitatkoztak, vájjon a Jahve fogalma, ha nem is ugyanabban a tisztaságban, mint az izraelitáknál, már sokkal előbb nem volt-e ismeretes Babilóniában.

A Hammurabi idejéből való három kis táblácska, a melyeken a Delitzsch-féle iskolához tartozó assyriologusok véleménye szerint a „Ja-a’-ve ilu = Jahve az Isten“ szavak olvashatók» ama feltevésre adtak alkalmat, hogy a Jahve szóban megnyilatkozó monotheisztikus istenfogalmat a babilóniaiak már Hammurabi korában ismerték. A Hammurabi-féle emlék pedig az óhajtott magyarázattal szolgál nekünk.

Hammurabi, a nagy törvényalkotó, törvénytábláját a következő szavakkal vezeti be: „A midőn Anu, a fenséges, az Annunaki-szellemek királya és Bél, az ég és föld ura, Marduknak, Ea uralkodó fiának, az igazság istenének odaítélte az emberiséget, akkor engem, Hammurabit, a nagy fejedelmet, a ki Istentől fél, Anu és Bél istenek magukhoz hívtak, hogy az