A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

V. Felolvasó ülés

országban ajognak érvényt szerezzek.“ A bevezető szavak további folyamata alatt Hammurabi a következőképen szól magáról : „Hammurabi, a fejedelem, a Bél-t'ó\ hivatott vagyok én ; a királyi sarj, a kit Sin teremtett; a bölcs király, a kit meghallgat Samas; Zamama isten testvére; Tu-tu isten kedvencze stb.“ Emlékének befejező részében igy szól: „Samas-nak az ég és föld nagybirájának a parancsára tűnjék fel az igazság az országban.“ Azután megátkozza azokat, a kik valaha el mernék pusztítani a táblát és a következő Istenekhez fordult : Bél-hez, Bellis-hez, Samas-hoz, Sin-hez, Adat/-hoz, Zamama-hoz, Bt ár-hoz és Xérgalhoz. Hammurabi tehát nem ismerte az „egy, egyetlen, egyedül lévő Istenthanem „az ég és föld nagy Isteneit.“ Ha tehát egy e király idejéből származó táblácskán valóban „ Ja-a’-ve-ilu = Jahve az Isten“ volna olvasható, akkor természetes, hogy az a Jahve a bibliában említett Jahve-vel a néven kívül semmiféle összefüggésben nem áll. A bibliában Jahve nemcsak Isten, hanem egyúttal az „egy, egyetlen és egyedül levő Isten“. Ü a legfőbb lény, a kiről a zsoltáréneklő kiemeli (Cap. CXLVI. 6—10), hogy „ő teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi benne van ; ő őrzi az igazságot mindörökké ; ő szerez jogot a szorongatottaknak és ad kenyeret az éhezőknek ; Jahve szabadítja meg a meglánczoltakat; Jahve teszi látókká a vakokat, Jahve emeli fel az elnyomottakat, Jahve szereti az igazságosokat. Jahve oltalmazza az idegeneket, ő táplálja az özvegyeket és árvákat és megfordítja az istentelenek útjait. Jahve örökké uralkodik, ő a te Istened, óh Czión, nemzedékről-nemzedékre.“ A babilóniaiaknál ilyen Jahve-fogalom nem található.

Még sokkal inkább találhatnánk az egyptomiaknál érintkezési pontokat a monotheizmussal. Az egyptomiak halotti könyvében t. i. olvashatjuk a következőket: „Isten az Egy, az Egyetlen, az Egyedüllevő, a ki mellett nincs senki sem. 0 teremtett mindent és ő az egyetlen, a ki nem teremtetett. Isten az, a ki magából lett, magából keletkezett; ő az, a ki kezdetben és mint kezdet keletkezett.“ Az istenfogalomnak ilyen definicziója természetesen monotheisztikus fölfogást tételez föl. A babilóniaiaknál az istenfogalomnak ilyen definiczióját hiába keressük. Az Hu szóval csakis attribútumot akartak kifejezni, a melylyel illettek minden isteni tiszteletre méltó lényt, de épen nem azt', a mit a szentirás az Él szóval fejez ki. Még ha föl is tételezzük, hogy a szóban forgó ékjelcsoportot csakugyan Jahvenak kell olvasnunk — pedig azt több illetékes szakember vonta