A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
V. Felolvasó ülés
63 forgó igényeit, törvényes és törvénytelen gyermekek jogait és még más szocziálpolitikai viszonyok egész sorozatát törvényesen szabályozták. Látjuk tehát, hogy oly törvénygyűjtemény van előttünk, a melylyel Hammurabi joggal dicsekedhetett, hogy az a rendeltetésük, hogy az erős meg ne kárositsa a gyöngét és hogy az árvákat és özvegyeket oltalmazzák. „í-sag-ilu“*-ban, a melynek alapjai oly szilárdan állanak, mint az ég és föld, drága szavaimat emlékkövemre Írtam és reátettem képmásomat, mint az igazságosság királyának képmását, hogy az országnak igazságot szolgáltassak, a pörös kérdéseket eldöntsem, a károkat megorvosoljarn. Samas, az ég és föld nagy birájának parancsára tűnjék fel az igazság az országban ! Az elnyomott, a kinek pőre van, jöjjön képem, mint az igazságosság királyának képe elé, olvassa a föliratot és ismerje meg drága szavaimat, világítsa meg ügyét a fölirat s találja meg jogát 1 Föllélekző szívvel mondhassa azután : „Hammurabi olyan úr, a ki úgy bánik alattvalóival, mint egy atya.“ S igaz is, hogy ha e törvénykönyvet kisérő szavakat olvassuk, nem hiszünk szemünknek. Az ó-kori kelet egyik fejedelme, a kit négy évezred választ el tőlünk, kötelességének tartotta, hogy országát joggal és törvénynyel ellássa; az ó-kori kelet egyik fejedelme amaz óhajának ad kifejezést, hogy alattvalói ne „urokat“, hanem „atyjokat“ lássák benne. És valamint Mózes törvényét nem saját és általa szerkesztett szellemi termékeként, hanem isteni adományként adja át az izraelitáknak és a mint manap a fejedelem „isten kegyelméből valónak“ czimezteti magát, úgy mondja Hammurabi : „a fejedelem, Bél istentől hivatott vagyok én.“ És törvényeihez csatolt epilógusában is még többször említi, hogy csak az istenek parancsait teljesiti, ha ezeket a törvényeket kihirdeti. Ha az egyes pontokat olvassuk és a kritika bonczkése alá vesszük, nem átallhatjuk, hogy azt az emléket a legfontosabbak és legjelentősebbek egyikének ne nyilvánítsuk, mert nemcsak a babilóniai kulturéletről és ennek fejlődéséről, hanem az összemberiség történetéről is nyújt fölvilágositást. Mindenütt és a törvény minden egyes pontjában mutatkozik hasonlatosság a bibliának Mózes-féle törvényével. Az nemcsak a törvényben, hanem még az ezt követő epilógusban is kifejezésre jut. A Mózes-féle törvényben eléggé gyakran találkozunk ezzel az utómondattal: * Ez Babilon város főtemploma.
