A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
IV. Felolvasó ülés
Bármennyire kicsinyeljék és semmibe se vegyék egyesek az egyházak működéseit, azt el nem tagadhatják, hogy mennyire befolyásolják ezek a társadalom nagy részét jó és rossz irányban egyaránt. Valamint a katholiczizmus fantasztikus szépségei úgy magára az emberiségre, mint a művészetre, költészetre, irodalomra, különösen a régebbi időkben óriási hatással voltak, természetesen az elfogultságot és babonát is művelve egyúttal, ugyanúgy ki ne venné észre, hogy azok a bizonyos hajthatatlan nézetű, erőben kimagasló, nagy tettre kész, merész szerepet vivő emberek legtöbbnyire a protestantizmus neveltjei, szinte egyenként képviselve a protestantizmus erejét és jellegzetességét. Egy sereg ilyen hatalmas egyéniség vonul szemeim előtt végig, úgy a múltból, mint a jelen szereplő férfiai közül, kik egy egészen eltérő irányt támasztottak a klerikálizmussal szemben. Ha ezen befolyásokat ennyire megállapíthatjuk, hogy állithatnók azt komolyan, miszerint az az irány, mely a protestantizmus ereje és energiája mellett, még filozófiai magaslatánál és hajlamainál fogva a haladó tudománynak és a haladó liberalizmusnak is folyton és következetesen szolgálatában áll, melyet nagynevű egyházi embereinken és egyházunk neveltjein, tudósain kivül, bizonyos tekintetben egy Spinoza, Newton, Locke, Lessing, Kant, Fichte, egy Renan, sőt némileg Voltaire és Rousseau is képviseltek, mely eszméért egy Emerson vagy Tennyson lelkesedett — nem való közkincsnek, nem való felekezeti és egyházi iránynak!! Az én felfogásom szerint az unitárius egyház missziója kettős. Az egyikkel tartozik talán magának Jézus Krisztusnak, hogy épen az előbb felsorolt egyik-másik nagy alakkal szemben bizonyíthassa, hogy épen azok a világot mozgató liberális nagy eszmék legméltóbban és legjogosabban az ö szabadelvű zászlója alatt terjedhetne«: — a másikkal tartozik magának az emberiségnek, egy oly irányt fejlesztve nyilvánosan, mely lerombolja a faji, nemzeti, társadalmi és egyházi válaszfalakat s helyébe Krisztus valóságos evangéliumát: a testvériséget és szeretetet állítja. Az első csak egy adósság a múltért, melylyel a legkisebb egyház hívei kívánnak adózni a vett jókért. A másik azonban az én fülfogásom szerint már a humanitás nagy munkájához tartozik, melyet a jövő emberiség számára is munkálunk. 48
