A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
IV. Felolvasó ülés
49 Ami az első pontot illeti, bizonyára sokan úgy gondolkodnak, hogy nem igen van már szükség a mi úgynevezett „elégtételt“ nyújtó munkánkra, mert hisz a kereszténység dicsősége meg van már rég a mi beavatkozásunk, a mi egyházunk és egyleteskedésünk nélkül is alapítva. Hála Istennek, körülbelül igazuk is van; de azért, ha végignézünk társadalmunkon, lehetetlen, hogy ennek daczára lépten-nyomon észre ne vegyük, miszerint épen a legfelvilágosodottabb, legintelligensebb és tudományosabb világban, hol Jézus eszméi talán épen a legdicsőbben és legfenségesebben érvényesülnek — az elért eredmény nem mint Jézus vallása, nem mint keresztény munka szerepel. Mintha csak a tudományokért és általános humánus czélokért küzdők szinte attól tartanának, hogy ha erősen keresztény alapot hirdetnek, talán még az ő nagy munkájuk is felekezeti munkává degradálódik! Viszont ha egyik vagy másik nemcsak bátor, hanem az eszményt is képviselni akaró harczos Jézus nevét meri e küzdelembe vinni, legtöbbször maga a hivatalos kereszténység protestál ellene! Mert valljuk csak meg őszintén, mit nevez tulajdonképen keresztény munkának a keresztény világ? Egyrésze a klerikálizmust és a bigottságban dolgozó munkát, másik része a theologiához való hűséges ragaszkodást és csak azon jótékony munkát, mely e kereten belül történhető. Nagyon természetesen ezek a törekvések, ezek a munkák, bár egyes czélok elérésére hasznosak és elismerésre méltók lehetnek, de a valódi nagy munkát tervező, általános érdekeket szolgáló tudományosan képzett, liberálisan gondolkodó világ előtt valami nagy mérvben nem imponálhatnak. Csakis a szabadelvű kereszténység, a modern protestantizmus, melynek egyik hivatalos, egyházzá tömörült képviselője az unitárizmus is, meri ezen hivatalos formájában is, a felekezetiségen kívül álló munkát —-ha az a közjóért történik — még abban az esetben is Jézus szellemének tulajdonítani, ha ezen munka a bevett sablonszerű keresztény munkával nem harmóniái is, vagy egyenesen ellenkezésben áll vele. Abban rejlik tehát az ón felfogásom szerint egyházunk elégtételt adó munkája, hogy épen keresztény zászlónk, keresztény egyleteink működése és iránya által hirdessük és tényekkel is bizonyítsuk, hogy a hivatalos kereszténység kebelében is Jézus zászlója alatt nyíltan lelkesedik és munkálkodik egy maroknyi nép, a szabadelvű tudományos és — bármily különösen han-4
