A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
III. Felolvasó ülés
34 papostól-templomostól : a templomokat a „deliciae carnis“ csarnokainak mondja (Ámósz 2, 7—8 ; Hósea 4, 11- u); nincs ott más, csak füst, a szivet megaszaló, az agyat elkormositó füst, a mitől „undorodik“ Isten (Ezsaiás 1. ia); áldozataival nem is használ a nép senkinek, csak a papjainak, akik a tömeg bűnösségén hiznak (Hósea 4, 8). Egyik próféta íeszitővassal menne neki az oltárnak (Ámósz 9- l) ; és a prófétaság be is törte a templom ablakait, hogy — legalább egybe, a jeruzsálemi szentélybe — egy kis szabad, üde levegő áramlott be (Jósia reformja). Ez a prófétai revolutió azonban nemcsak rombol, de épit is ; lelke nem a negatio, a nihilizmus, de megvannak neki a maga pozitív követelései is •— és a prófétaságnak ez az istentiszteleti dogmája a szóba fogható, hogy: nem áldozat, sirás meg bók kell Istennek, hanem erkölcsösség. Az erkölcs itt minden : az erkölcs a vallás, az erkölcs az élet; nincs jó, csak az erkölcs; nincs rossz, csak az erkölcstelenség. Minden vallásnak első és végső parancsolata, hogy az ember „ismerje meg Istent“ — és e prófétaságban Isten megismerése és az erkölcsösség egy fogalom : Istent megismerni annyi, mint erkölcsösen élni; az isten-megismerésnek tartalma: az igazságosság, a jogosság, az emberiesség, az irgalom és az erkölcsi szilárdság (Hósea 2, 21, 22) ; az isten-ösmeret és isten-félelem : az erkölcsi és szellemi tökéletesség (Ezsaiás 11, 2). Ebben az ethikai egyoldalúságban a próféták hirdette vallás : az erkölcsnek korlátlan egyeduralma. Szertartás meg erkölcs éllel kerül egymással szembe ; és egy-egy prófétai szó minden utógondolat és föntartás nélkül vallja az elvet, hogy Izrael Istenének vallása tisztán az erkölcsösség: az áldozás bosszantja, a dicsérgetés untatja Istent; az ő kívánsága az, hogy „jogosság hömpölyögjön, akár a viz és igazságosság, mint el nem apadó patak ;“ (Ámósz 5, 24) ; „emberiességet kiván Isten és nem áldozatot“ (Hósea 6, e) nem ünnep, nem hymnus kell Istennek, hanem „tanuljatok meg jót tenni, buzgólkodjatok jogosságért, utasítsátok rendre az erőszakoskodót, szerezzétek meg jussát az árvának, vigyétek az özvegyasszony ügyét“ (Ezsaiás 1, 17) ; és az egész bibliát egy csomóba szedi a szó, hogy „mi egyebet kiván tőled az Örökkévaló, minthogy azt tedd, a mi jogos; hogy szeresd az emberiességet és hogy szerénységben járj a te Istened előtt“ (Mikha 6, «). E küzdelemben hatalmas-világéi veknek a mérkőzése: amiből előszörre a kultusz- és erkölcsvallásnak — a ritualismusnak és a moralismusnak — bajvivása bontakozik ki. A támadásnak
