A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
III. Felolvasó ülés
sötétében, ne rejtsd el mi tőlünk a te orczádnak áldott világát. Hadd gyönyörködjünk abban mindenkoron a hivő lélek megszentelt áhítatával. Mig itt vagyunk a te szent házadban, foglalj el bennünket a te végtelen tökéletességed felemelő gondolatával, hogy kiirtva keblünkből minden haragot és minden kétkedést, élhessünk egészen teneked, ott künn az élet és világ zajában is. Bár lakhatnánk a te szent házadban életünknek minden idejében, látva és dicsőítve a te hervadatlan, örök szépségedet. Bár magunkkal vihetnők mindenüvé a te templomodat, a mi keblünknek anyaszentegyházát, melyben helyheztetéd a te királyi székedet. Te, édes jó Atyánk! boldogitád az emberi nemzetet az igazság törvényével és a szeretet evangéliumával. Törvényeidnek szeretete és a szeretetnek örök törvénye teremtett uj eget és uj földet a szent hajdankorban. Ezekben terjeszd ki mi reánk is a te boldogitó kegyelmedet. Hadd éljünk zavartalan békességben a mi embertestvéreinkkel s egyetértő munkásságban terjesszük a te szent országodat, melynek eljöveteléért most is imádkozunk. Hallgass meg minket Atyánk, hallgasd meg a te gyermekeidnek esdeklő szavát, óh seregeknek Ura, Istene! Ámen. Templomi üdvözlet. Főtisztelendő Uram! Mielőtt nagybecsű felolvasását megkezdené, engedje meg, hogy Egyletünk legmélyebb háláját és köszönetét fejezhessem ki előre is ama szivességéért, hogy a messze távolból a legnagyobb készséggel sietett körünkbe, kérésünknek eleget tenni. A múlt század szabaddá és egyenlővé tette az embert, a jog, törvény és társadalom terén. Ez uj század arra lesz hivatva, hogy az emberi lelket tegye igazán szabaddá, — oly szabaddá: hogy a hitélet terén is szellemi közösségbe léphessünk egymással. Ekkor fogjuk megtanulni egymást igazán szeretni és meg-
