A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

III. Felolvasó ülés

30

becsülni s ekkor fogjuk a vallásban megérezni azt a hatalmas ethikai erőt, mely mindnyájunkat egy nagy család tagjaivá tesz, — s mely a népek millióinak lelkét egy nagy eszményi igazságba fogja egybeforrasztani.

És miért ne történhetnék meg ez? . . . Hisz legyenek bár hitelveink különbözők, de egy felettünk az Isten, az az élő, egy igaz Isten, kihez imánkat emeljük.

Főtisztelendőségedben a vallás amaz igazi, felkent főpapját üdvözöljük, kinek szive testvéri szeretettel és lelke korunk fenkölt eszméivel van tele.

Szivünkből örvendünk, hogy körünkben tisztelhetjük! . . .

Hozta Isten! . . . jj ]{

A prófétaság nagy korszaka.

A mindenségben csak egy tökéletesség van: az Úristen — ő „soha nem változik;“ minden egyéb, ami égben és a földön, ha eszme, ha intézmény, fejlődésnek az eredménye és fejlődésnek van alávetve. Hiábavaló a vallásoknak tiltakozása, hogy ők kivétel e törvény alól: a vallásokban is ott reszket, ott lüktet az a csodás, örök erő, a fejlődés; ami is hol lassú, észrevétlen processus, a minő a virágnak növése; hol elementáris forradalom, a minő a földnek vajúdása volt. A szelíd fejlődésnek — múló hatású, de pillanatokra nagy értékű — jelensége a tény is, hogy én e helyen és e körben zsidóvallási fölolvasást tarthatok; értekezésemnek tárgya pedig a monotheistikus vallások történetének éppen egyik forradalmi szakasza: az a több mint harmadfélezer esztendős, 760 körül megindult és másfél évszázadon át, Ámosztól Jerémiásig, elhúzódott vallási mozgalom, amelyben Izrael prófétái isteni lelkességgel és emberi martiriummal megteremtették az örök időknek vallását: az erkölcsi monotheismust.

Ez az izraeli prófétaság történetének a „nagy“ korszaka. A kulturhistóriai közszellem ösztönszerüen hajtott főt ez időnek szelleme előtt, amikor a „prófétaság“ fogalmának tartalmát e másfél évszázadnak eszméiből hordta együvé. A prófétaságban is a fejlődésnek nehéz változásai és ami szellemi fönség meg erkölcsi érték a „próféta.“ képzetében: mind-mind ezen korszaknak prófétáiban volt egykor valóság. Merész lelkek; az erőnek gyermekei; sasok, akik a napba tudtak nézni; kiválasztottak, akiknek játszótársuk volt a napsugár; Prometheusok, akik azon-