A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

I. Felolvasó ülés

A törvényolvasás után pedig elővették a próféták könyveit s azokból is olvastak egy-egy részletet. Itt azonban meg volt engedve a szabad szövegválasztás is. Minthogy pedig ez időben a nép a szent nyelvet már nem értette, a felolvasott részleteket a nép nyelvére, vagyis aramra is leforditották.

Az irásolvasás után a felolvasott részletek felett a gyülekezet valamely tagja beszédet tarthatott. Ezt rendszerint az Írástudók cselekedték. Többnyire a törvényt magyarázgatták, mert

— mint fentebb mondtuk — az egész zsidó élet a törvényteljesités körül forgott.

S mily magyarázatok voltak azok? Csak egy két példát illusztrálásul.

A törvényben meg van Írva: A Sabbatot megszenteljed. E napon tehát meg kellett pihenni minden munkától. Azért nyugalom napja az. De felmerült a kérdés: mit értsünk a sabbatnapi munka alatt? Munka-e a csomóoldás avagy kötés s ha igen, minden csomó megoldása s megkötése az-e ? Szabad-e az ing kötelékét, a saru szijját megoldani vagy megkötni !

Nagy, fontos, üdvösségbe vágó kérdés volt ez!

S hasonló kérdés volt: szabad-e a sántának Sabbatnapon mankójára támaszkodni ?

Szintúgy törvény irta elő a köteles imádságokat. De hát

— nagyban feszegették ezt is — mikor s hogy imádkozzunk? A „Sma Jisrael“-t reggel s estve kellett elmondani. Úgy, de mikor van az a reggel s mikor az az estve? Eljezer rabbi azt mondotta: Kezdd el a Sma-t, mikor már a kéket a zöldtől megtudod különböztetni, mert akkor kezdődik a reggel. Mások azonban úgy vélték, hogy már akkor belefoghatnak a Smá-ba, mikor a kéket és fehéret meg tudják különböztetni.

Ilyesmikről folyt a szent beszéd a zsinagógákban.

S a mely Írástudó a legfogasabb kérdéseket tudta felvetni s a legleleményesebb megoldással tudott előállani, az volt az igazi Mester, az döntött az üdvösség és kárhozat dolgában.

Jézus a zsidó hitvallást, a benedictiokat és oratiokat, a törvény olvasását meghallgatta, az Írástudók szőrszálhasogató magyarázatára azonban már nem volt kiváncsi. Azokat, akik megszűrik a szúnyogot s elnyelik a tevét, nem akarta meghallgatni.

Mikor a prófétákra került a sor, felállt, ezzel jelezvén, hogy ő akar olvasni s beszélni. A gyülekezet ámul, nagy figyelemmel s még nagyobb kíváncsisággal tekint rá.