A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

I. Felolvasó ülés

14

A szolga kezébe adja a szentirat-tekercset, ő kigöngyöli és olvassa Esaiás könyvéből (Luk. IV. 18. s köv.) a következőket: „Az Ur lelke vagyon én rajtam. Mivelhogy felkent engem, hogy a szenvedőknek örömhírt hirdessek. Elküldött, hogy a sebhedt sziveket meggyógyítsam; hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a bilincsbe verteknek szabadságot. Hogy hirdessem az Urnák kedves esztendejét.“

Aztán begöngyölité a tekercset s visszadván azt a szolgának, leült a szószékre. A nép pedig mély csendben leste, várta ajkáról a szót. Hiszen ezt a helyet mindnyájan igen jól ismerték. A Messiásról, Isten országa meghozójáról van abban szó. Tehát Ő is Róla, Izrael várva-várt jegyeséről, öröméről akar beszélni. Ama napról, mikor Isten az ő Fia által minden ellenséget letipor, összetör. Mikor e világ zsarnok urait, a hatalmaskodókat ledönti székükről és a maga elhagyott, megvetett, fogolyként szenvedő és sinlő népét megszabaditja és országában egybegyűjti, hatalommal s dicsőséggel koronázza, boldogítja, üdvözíti. Mikor elküldi felkentjét, a Messiást, ki Dávid trónjára ül s a pogány birodalmakat egytől-egyig leverve és megsemmisitve, felállítja örökkétartó s világraszóló országát 1

Ezt várták tőle és még valami mást, valami uj dolgot is, a mit még nem tudtak. Hiszen a hir csodálatos dolgokat beszélt felőle.

S Jézus megszólalt s mondott nekik olyat, a mi valóban uj és meglepő vala. „A próféták emez Írása — mondá — ma teljesedett be a ti hallástokra.“

És megmagyarázta nekik a titkoknak titkát.

Igen, ma teljesedett be. Én vagyok az, kire az Urnák lelke szállt, kit az Isten a maga Szent Lelke által felkent Messiássá, ki felett elhangzott amaz égi szózat: „Ez az én szerelmes Fiam, kiben gyönyörködöm.“

Én vagyok az, kit elküldött, hogy népének országot szerezzek. Örüljetek, szenvedők, örülj, te szegény, boldogtalan nép! Szived sebére gyógyító irt hoztam : a mennyei Atya kegyelmét, végtelen irgalmát és szeretetét. Ha e világ lesújt, ez felemel s ínségben, nyomorban is vigasztalásod lesz. Igen, boldogok a kik sírnak, mert Isten országában megvigasztaltatnak 1

Örüljetek, ti foglyok — bilincsbe vert lelkek, Isten országában kötelékeitek oldvák — a lánczok, a mikkel a bűn környűlvett s szorongat, összetörneK és szabadokká lesztek.