A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
I. Felolvasó ülés
nemzedékre és minden szegélybojthoz adjanak égszínkék fonalat s ez legyen a ti legdrágább ékességtek: hogyha rátekintetek, emlékezzetek az Ur minden parancsolatairól, hogy azok szerint éljetek és ne vágyódjatok szív és szem kívánságával oly dolgok után, a melyek bálványimádásra vezetnek : hogy megemlékezzetek minden parancsolataimról és teljesítsétek azokat és szentek iegyetek a ti Istentek előtt. Én vagyok az Ur, a ti Isteniek, ki titeket kihoztalak Egyptomból, hogy Istentek legyek, én az Ur, a ti Istentek!“ lm, ez a zsidó hitvallás. Ezt végig hallgatta a názáreti zsinagógában Jézus is. A mint elhangzott, az előimádkozó oda lépett a szekrény elé, kezében a szentirat-tekercsekkel és felhívta a gyülekezetét, hogy mondja el a főimát, a mely igen-igen hosszú vala s az u. n. 18 áldásból állt, melyek közül legalább is a 3 elsőt és 3 utolsót elmondta. A legelső igy hangzott: „Dicsértessék Urunk mi Istenünk és atyáink Istene! Ábráham Istene, Izsák Istene, Jákób Istene, Mindenható; nagy, erős és rettenetes Isten! Isten, te fenséges, ki megjutalmazsz minden jámbor és jó cselekedetet, ki megemlékezel az atyáknak Ígért irgalmadról és elküldöd a megváltót késő ivadékaiknak szeretetből.“ Az utolsó pedig igy hangzott: „Szolgád Dávid sarjadékát, engedd a közeljövőben felvirulni az üdvösség szarvát magasra emelni a te segedelmed által, mert segítségedet várjuk minden napon. Dicsértessél Örökkévaló, ki az üdvösség szaruját magasra növeled.“ A gyülekezet rámondta, hogy: Amen! S nem is sejté, hogy a Dávid sarja már ott ült körükben, hogy az Isten segítségével az üdvösség szaruját magasra emelje közöttük. Előbb azonban még a Törvény olvasásán kellett átesni. A zsinagógiai istentiszteletnek ez egyik leglényegesebb része volt. A zsidók ugyanis az egész Törvényt 154 részre osztották. Minden Sabbat napon felolvastak egy részt, úgy hogy 3 év alatt lettek készen vele. A felolvasást 7 gyülekezeti tagra bízták. A zsinagógáid felszólítására ezek sorra előléptek, kezükbe vették a szentirat-tekercset s olvastak. Könyv nélkül egy betűt sem volt szabad elmondaniok. Mindenikre legalább 3 vers jutott. Az első bekezdésül, az utolsó befejezésül még egy hálaimát is mondott. Ha pap vagy levita volt jelen, először azok olvastak, 12
