A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
I. Felolvasó ülés
10 nyerni, meghódítani. Hogy úgy éljen s uralkodjék abban az ő Istene és Atyja, a mint ő benne él és uralkodik. Ez az ő világczélja. Az Isten ugyanis azt akarja, hogy ő benne minden ember üdvösségét találja meg — nem a mennyben, hanem ép itt ez üdvtelen világban, a siralom eme völgyében. Mert úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adá, hogy minden, aki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen. Itt — innen és túl és mindenkoron. Itt akar ő országolni bennünk, közöttünk s általunk. Más változást a kívül, hogy a szellem és ne a test, ne e világ, egyszóval ne a bűn uralkodjék rajtunk, nem akar. Nem_ akarja ő, hogy a gazdag Isten országában szegény legyen, de akarja, hogy szive ne a gazdagságon csüngjön, hanem rajta, hogy pénzét csak eszköznek tekintse a közjó szolgálatában. Nem akarja ő, hogy a kereskedő a kereskedéssel felhagyjon, a portékáját molylyal etesse meg, csak azt akarja, hogy ne csaljon, hanem becsületes haszonra dolgozzék. Nem, Isten az ő országában mindent meghagy, mint mellékes, elmúlandó dolgot, a mi e világ folyásával jár, csak egyet akar kiküszöbölni e világból, minden körből, minden térről: a bűnt, mert a bűn a világ átka, boldogtalansága. így értette Jézus a megtérést, igy Isten országának dolgát. S erről kezdett most Galileában prédikálni. * * * Már jórészben kiszemelte tanítványait a Genezaret partján lakó halásznép közül. Pétert meg Andrást, Jánost meg Jakabot, mondván nekik: Kövessetek és én emberhalászokká teszlek; már nem egy csodás dolgot miveit vala Kapernaumban s környékén gyógyítván minden betegséget és erőtelenséget, mikor egyszer csak elhatározta, hogy haza néz szülőföldjére, Nazaretbe is, honnét a Jordánhoz Keresztelő Jánost meglátni ment. Máté és Márk hallgatnak, illetőleg csak később s csak futólag tesznek említést e fontos eseményről. Lukács azonban részletesen megismertet vele. Leírja nevezetesen eme názáreti látogatás legkiemelkedőbb mozzanatát, azt a zsinagógái jelenetet, midőn Jézus ránk maradt első beszédét tartja meg önmagáról s az általa alapítandó Istenország lényegéről és jelentőségéről. Kit ne érdekelne közülünk e dolog? A mit eddig mondottunk, az mind csak előkészítés volt e beszéd megértéséhez.
