A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
VI. Felolvasó ülés
73 van, le kell mondanom ez állítások tudományos igazolásáról. Olvasóim szíveskedjenek ezúttal elfogadni úgy, mint a legújabb bibliai vizsgálódások eredményét s engedjék meg, hogy ezen eljárásnak az egész bibliára vonatkozó eredményét röviden összegezzem s azzal felolvasásom kerekdedségét némileg biztosítsam. Ismét a köztudatban élő fogalomból indulok ki, abból, hogy a biblia sorrendje és osztályozása ez: törvény, próféták és Írások. Nem lehet föltűnő' a fönnebb elmondottak után, ha azt állítom, hogy ezt a sorrendet is meg kell változtatnunk. Meg azt is, amelyet az uj testamentumról hirdettünk: Evangéliumok, apostolok és Jelenések könyve, vagyis prófécia. Ha ilyen általános csoportosítás általában lehetséges, akkor az ó-testamentum könyvei közül első helyre a próféták, az uj testamentuméi közül az apostoli iratok teendők. De mihelyt ez a csoportosítás akár az időrendet, akár a tartalmat is jelölni akarja, azt mondjuk, nem felel meg. Legelső önálló irodalmi termék az Ámos próféciája a VlII-ik százból, de valószínűleg legutolsó is úgynevezett prófétáé, a Dániel könyve a Il-ik száz tközepéró'l. Azt sem szabad felednünk, hogy a prófétai müvek közé veszik a Sámuel és Királyok könyvét is, holott azok történelmiek, ellenben történelmi hűség és megbízhatóság nincsen bennök. Az egész mű a papi felfogás értelmében dolgozza fel a Mózes öt könyvéből a Józsue, Bírák, Sámuel és Királyok könyvéből a főbb adatokat. Az uj testamentumban időrendben első hely a Pál apostol leveleit illeti. A Jelenések könyvének egyrésze a 70-es évek kezdetére tehető, de az egész, mint legújabban bizonyossá kezd lenni, nem egyéb, mint a Daniel könyvének keresztényesitett átalakítása. Az uj testamentum rendezője az időrendet a tárgy szerint kívánta megállitni, de ma már senki sem teszi első helyre a Máté evangéliumát, aki csak valamit ad a tudományos és kritikai vizsgálódások eredményére. Éppen igy a 4-ik evangéliumot kénytelenek vagyunk az összes között a legutolsó helyre, a második száz közepére tenni. A megszokott rend fölbomlik s bizony egyelőre úgy érezzük magunkat, mint valamely pusztító háború, vagy erős vihar után. Romok fölött állunk, de ha nagyon biblikusak szeretünk lenni, fogadjuk el a bibliai próféták által minden esetben használt megoldást: Miután a kiválasztott nép nem volt hű a Jahvehhoz, el kell szenvednie az ellenség pusztításait, sőt meg kell nyugodni abban,
