A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

VI. Felolvasó ülés

74

hogy egyenesen a Jahveh akarta, hogy a gonosz, a hitetlen elvesszen: mig a városok pusztán állanak lakósok nélkül és a házak emberek nélkül, a föld is mindenestől puszta lészen . . . mig a népnek csak tizedrésze marad, melyben lészen az elevenség és a szent mag. (Ézs. VI. 11 — 13.)

Azt, ami szent, nem érheti romlás^nem rothadás, sem pusztulás, sőt visszanyeri eredeti értékét, mert megtisztul a portól és salaktól, melyet ráteritett az idő.

Mi fog történni? Az, hogy többé nem mondjuk a Jeruzsálemben működő (710 körül) Ezsaiásénak a prófécia 40-ik s következő részét, hanem keressük Babylonban a foglyok között a nagyszerű névtelent, s midőn arról is fölvilágosodunk, hogy ebben a gyűjteményben nem egy, hanem több szellem termékét óvta meg valamely gondos kéz az elveszéstől, örömünk fokozódni fog, mert látjuk, hogy nemcsak egy, hanem több forrásból fakad fény, melegség és hit.

Kérdezzük meg magunktól elfogulatlanul, nem százszor nagyobb és becsesebb-e a héber zsoltárok könyve, mihelyt tudjuk, hogy egy pár száz esztendő költői szellemű emberei termelték, tehát az egy lantos király helyett, egy hatalmas költői gárdája volt a nemzetnek, amely nemcsak vallásos, hanem világi tárgyakat is fölvett és megénekelt. így az Enekek-éneke a legszebb szerelmi dalok gyűjteményévé s Jób egy felséges drámává alakul át.

Méltányolni tudom a megszokotthoz való ragaszkodást, de a nélkül, hogy a czéltalan rombolásnak híve volnék, kijelentem, nekem nagy lelki élvezetet nyújt egy-egy olyan siker, amilyet legközelebbről Delitsch német professzor a babyloni újabb ásatások eredménye alapján elért. Engemet ilyen esetekben nem annyira az újdonság ingerel, mint inkább az a tény foglalkoztat, hogy az isteni bölcseség titkaiban még mindig óriási gazdag tárnák vannak kiaknázatlanul.

Gyönyörködtet az a tudat, hogy sem a vandalizmus, sem a barbarizmus, sem a természeti elemek nem tudják végleg megsemmisíteni azt, amiben az örök igazságból egy-egy szikra rejtőzik.

Aszóban forgó tárgyra vonatkozóan legyen szabad kérdeznem, nyert vagy veszitett-e értékéből a világ teremtésének gyönyörű rajza, midőn a bibliai kritika kimutatta, hogy nem egy, hanem két leírás van bibliánk első részeiben a teremtésről táplált nagy eszméről ? Nyer-e ez a két rajz, vagy vészit értékéből, akár általánosan tudományos, akár vallásos érdekből, ha most már rá jövünk,