A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
VI. Felolvasó ülés
72 Mikor a nemzeti szellemet kezdjük félteni, a történelmi hagyományok után indulunk s ha nem kapjuk meg azt a követ, a melyen Ábrahám álmában a megnyilatkozott eget látta, Árpád ébren az elterülő szép Magyarországot szemlélte, mi emelünk oda követ, mert azt akarjuk, hogy gyermekeink, szomszédaink és általában mindenki tudja meg, hogy az a hely, melyet e kő jelöl, szent hely nekünk. Még ezzel sem elégszünk meg, hanem a dalba, melyet munka közben énekelnek a mezőn, vagy vizmerités közben a kút mellett, imádkozás közben a templomban, belevisszük a múlt eseményeit, mert azt akarjuk, hogy élete, vére, hite és reménysége legyen minden hely, melyet ősök vére áztata. Hogy még egy összehasonlítást megkísértsek! A héber nemzet irói Dávid király személyében találták meg azt az eszményileg tökéletes alakot, a kihez fűzték reménységüknek minden szálát a jövőre vonatkozóan. Ámde nagyon jól látták, hogy Dávid király csak a hagyományban s a néphitben él, a honnan könnyen kitörölheti az idő és enyészet. Be kell vinni az irodalomba. És bevitték. — Minthogy Mózesnek lefoglalták a törvényt? Dávidnak adták a cultust. Templomi éneküknek igen nagy részét egyenesen a Dávid „a templom alapitó“ nevéhez fűzték. Egyenesen azt írták költeményeikre: Dávidé. Az irodalmi átalakítás a héber lantos költészettel is olyan módon történt, a hogy a törvényekkel. Azokat a Dávid nevéhez fűzték és azokat is öt könyvre osztották, holott tényleg három, sőt négy külön álló és jórészt sajátságos jellegű dalgyűjteményből áll e valóban nagybecsű és örök értékű költői irodalom, a melyben azonban Dávidnak kevéssel van több része, mint a törvény szerzésében Mózesnek. A magyar irodalom is, de jóval inkább, a közérzület épen igy ragadott ki egy néhány nevet a magyar történelemből. Mátyás királyt ötszáz esztendő növeli, s ki mondja, hogy nem igaz vonása az ő jellemének az, amelyet a nép ajakán ma is hallunk róla, mint igazságosról. Toldi, az eszményített magyar, miután költőkre, s leginkább miután Arany Jánosra talált, valameddig magyar lesz a magyar, mindig végezni fogja csodás hős tetteit. Kossuth Lajos, s később talán mások is hasonlóan járnak. Ez a jövő igazságszolgáltatása a múltért. Ez a múlt szolgálata a jelennek! * * * Miután a biblia két legkiválóbb és legnagyobb terjedelmű könyvéről ennyit elmondottam, s miután az időm nagyon fogyatékán
