A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

V. Felolvasó ülés

57

Laureate) kineveztetett. De a kritikusok, kik eddigi köteteit vegyes érzelmekkel fogadták, még ekkor se hallgattak el.

„Kár volt“ — mondák — „erre a t'némára oly sok költői szellemet vesztegetni“. Mások mesterkéltnek találták ezt a végnélküli áradozást egy ifjúkori czimboráért; ám ezeknek előre megfelel, talán mikor még csak a saját lelkében támadtak ugyanezek az aggodalmak, ismerve az embereket, azok gyöngéit és furfangját; amint következik:

XXI.

Zokogva néma hantodon,

Enyelg velem a vadvirág, Kínálja édes illatát,

De én Tenéked áldozom.

Jön erre nem egy idegen,

Ki hetyke módra csak leszól: »Ugyan miért siránkozol,

Ki olvad gyáva könnyeden ?«

A másik élczelődve: »Hát

A gyászra kell a pompa, fény; No lám, a messze föld színén Ö nála nincs is jobb barát.«

A harmadik: »Mit ér, mit ér A bus halotti dal nekünk:

A népek ezre zug velünk, Mienk maholnap trón, babér.«

»Mit ér a balga gyöngeség! Mikor kigyult a tudomány Az uj világok hajnalán, Kezünkbe’ minden titka rég«.

Hiába’ gáncs s a léha szó,

Nem ismerétek Ot magát:

A dal szivemnek enyhet ád, Madárka módra dallni jó.

Az is örül, danája vig,

Ha szárnyra kelhet magzata;

De lám, ma busong, egymaga,

Hogy elszedék kicsinyeit.

Más oldalról is kifogásolták azt az egyetemes szellemet, amely végigvonul azokon a bánatos leczkéken, melyekben előbb ő maga tanult meg újból hinni, bizni és remélni, hogy aztán másokat annál hathatósabban taníthasson. Mélyen belemarkolt az emberi lélek gyökereibe, s igy alig lehetett várni tőle, hogy a sablonos dogmákhoz alkalmazkodjék. »Ö a mélyebb és igazabb vallásos meggyőződés hangján szólalt meg, hiven követve korának felvilágosult vezérférfiait«, mint pl. Maurice, Robertson s mások. Még az őszinte kétkedőt is védelmébe veszi: (»There lives more faith in honest doubt, Believe me, than in half the creeds« — mintha csak Petőfit hallanék, aki a Csárda romjaiban szintén igy nyilatkozik) azt mondja, hogy többet ér az ő hite, mint a dogmák rideg formasága. Ám az egyházaknak nem állhat érdekűkben megakasztani a rohamosan fejlődő Idők diadalszekerét, ha még vindikálják maguknak