A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
I. Felolvasó ülés
3 A jézusi vallás kijelentés, de még nem vallás. Hanem volt azon kornak egy a rómaiaktól leigázott nemzete, melynek nemes leikéből a szépmüvészet, költészet, bölcsészet kipattant. A görög szellem fogta fel Jézus eszméi magasztosságát s megírta az Evangéliumot, az uj testamentumot. Szövegezte a jézusi vallás elméletét. Az elnyomott görögnek a jézusi böcselet egyelőre arra jó, hogy mint példázatokban szánalomra, könyörületre, szeretetre késztesse maga iránt a katonává vadult Rómát. A népvándorlás már kezdődik. Róma imperatorai otthona a tábor, majd a megtámadott Róma helyett Byzánczban székelnek. A római birodalom kétfelé, keleti és nyugatira szakad, két imperátort kap. A római imperium ezen megtámadott helyzetében a jézusi tan a byzánczi udvari körökben hatalmasan terjed. Templomokat, papokat kap, megkapja a keresztény-vallás elnevezést. De még egy az Isten. A rítus és lithurgiába benyomulnak a római imperium diadalmenetének fényes szertartásai, elemei. Benyomulnak a templomokba a bálványozásra emlékeztető szobrok helyett a képek, mit Róma pártol, Byzáncz ellenez. A dogma formulázásánál Róma fensőségre vergődik. Ázsiai tartományaiba, Niceában 325-ben zsinatot tart, mint hirdetni szeretik, háromszáztizennyolcz püspök jelent meg, de ma már kérdhetjük, honnan annyi püspök? vagy mit nevezhettek akkor püspöknek ? Elég, hogy Árius tanát, az egy isten fogalmát anathema alá vetik; kimondják a Jézus istenségét. 388-ban detronizálják Jupitert, kimondják: a kereszténység legyen a vallásunk. Rómában a császárság megdől, a császárság romjain felépül a Szent Péter széke, a pápaság. Ez időtől kezdve a keleti császárság és Róma a vallás formulázása s a kereszténység központja kérdése felett szemben állanak. A nyugoti vallás beveszi az ostyát, a keleti nem ; kezdődik az egyházi szakadás. A Frankbirodalom élén Nagy Károly fellép, a pápaságot a kereszténység egyházi, magát világi fejének proclamálja. Itt megjelenik a magyar Európában. Hozzuk ősvallásunkat. S bár Ázsiából jövünk, a bálványozást nem ismerjük. Az Isten nekünk láthatatlan, csak templomunk nincs, kútfőknél, forrásoknál imádkozunk, áldozunk. Morálunk az, ami a kereszténységé, a szeretet érzelme, mi lovagiasságunkban, vendégszeretetünkben, családi életünkben fenmaradt. S találunk egy Európát, melyben a pápaság s Nagy Károly által beindított egyetemesség, már csak képzelet. A keleti császárok simpatiával jegyzik fel megérkezésünket. A germánok kutyafejü tatárokat látnak bennünk, megtámadnak, hogy visszaüzzenek. S mi, 1*
