A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
I. Felolvasó ülés
4 mint a huszárok elődei, mutatjuk be magunkat. A vezérkorban tüntető felvonulásokat rendezünk Németországon keresztül, hogy honfoglalásunkat elismertessük. S félszázados évenkénti kirohanásunkban Európa népét azon lelki állapotban találjuk, hogy lelki békéjét a rajongásban, imádkozásban, üdvözülés reményében való önsanyargatásban találja. A fegyvertől irtózik, fegyverünkkel szemben a papság oltalma, a gondviselés csodatevő erejében bizakodik. S egy feldarabolt Európát találunk, hol a jézusi tan: »béke legyen a földön s az emberekhez jóakarat«, már szegre van akasztva. A keresztény morált görög, szláv, germán, latinfaj saját temperamentuma szerint értelmezi. A germánok támadják a latinokat. A keleti vallás szakaszt a nyugotival, kitér a papi nőtlenség, a papság rendisége, egyenruhája s szertartásaiban a latin nyelv elől. Nemcak a lelki béke, a világbéke is fel van dúlva. E ponton következik be, hogy a pápaság a görög, szláv és germán elem ellen, bennünk támaszát találja, honfoglalásunkat, államalkotásünkat elismeri; nemzetnek, Európa negyedik népfajának ismer el. S mi felveszszük a római vallást azzal a feltétellel, hogy főpapjainkat királyaink nevezzék, nemzeti papságot alkossanak. S mint magyar nemzet és állam a római császárságnak feuduma ne legyünk, Szent István elrendeli, hogy legalább minden tiz falu egy templomot építsen, papját élelmezze. Könnyen simulunk a római egyházhoz. Építjük a templomokat. De papjaink világi öltözetben járnak, házasodnak. Simán megy az európai népcsaládok sorába bevonulás, mert Európa népfajai ismerik neutrálitásunkat, hogy nemzetközi viszályok kiegyenlítésére senkihez sem szegődünk. Foly a liarcz a pápaság és császárság, a latin és germán elem közt a kérdés felett, melyik a nap, melyik a hold ? Nem kívánunk részt venni : egyszer mint magyarok egyik érdekkörnek sem adjuk fegyverünket, mint keresztények, mind a két félt felebarátunknak tekintjük. A pápaság inditja a keresztes hadjáratokat a pogányság ellen, egész nyűgöt fegyverre kél, csak mi s a keleti császárság vonakodunk. Egyikünk sem érti czélját. Nem vagyunk jó keresztények, elég fanatikusok. Nem vagyunk jó európaiak. Reánkhozzák a mongolokat, reánkhozzák a törököket, az olasz hajósok darabját egy aranyért. A keleti vallás nekik nem keresztény vallás; a keleti császári udvar az Árpádokkal családi viszonyban áll : a keresztes hadak Byzáncznak fordulnak, megostromolják, beülnek trónjába. Minket Európa a török ellen nem segit. így teljesedett be velünk szemben, hogy az evangélium a szeretet, a felebaráti szeretet, a lelki és világbéke forrása. Nyíltan szólva, a középkor minket ki akar pusztítani.
