A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
V. Felolvasó ülés
51 elmondani, meg kell emlékeznem arról, hogy az otthonától oly távol idegenbe szakadt magyar leánynak van Londonban még egy jóságos pártfogója s ez a mi személyes, kedves ismerősünk: Tagart kisasszony. Ő állandóan érdeklődik a Channing House iskola ügyei iránt s különös figyelemmel tünteti ki annak magyar vendégét. Úgy én, mint az utánam kint járt magyar leányok, sok kellemes napot töltöttünk Hampstead-negyedben fekvő villaszerű szép házában. Ilyenkor szívesen fáradt személyesen, hogy London nevezetességeiből megmutassa, mit még nem láttunk s ő volt az, ki néhányszor színházba is elvitt; hova a Ch. Houseból nem igen juthatni el, részben a roppant távolság miatt, részben pedig azért, mert a Sharpe kisasszonyok nem igen barátai a színháznak, mint aféle világi mulatóhelynek. De Miss Tagart irántunk tanúsított jóságos rokonszenve annyira ismeretes tisztelt hallgatóim előtt, hogy ezen kitérés után vissza is térek a Sharpe kisasszonyok Highbury-téri csöndes házába, hogy annak lakóit az ő tevékenységükben megfigyeljük : Miss Matilda szabad idejét — mit a Ch. H. nem foglal el — otthon, munkában tölti. Kedvencz költőiből Összeállitott és kiadott egy kötetet; önálló kis munkákat is irt, pl. egyet „Never Forget“ czimen erkölcsi oktatásokkal; egy másiknak czime „A lélek utazása a túlvilágra“, ezek mély vallásosságáról, nemes erkölcsi világáról és igaz keresztényi szeretetéről tanúskodnak. Mikor pedig a szellemi munka közben pihenésre volt szüksége, elővette varróeszközeit és megható volt látni, mint készíti el sajátkezüleg primitiv egyszerűségű ruháját, mint frissíti fel egy-egy kis bársonynyal vagy szalaggal régi divatu kalapját. Ugyanezt megtette Emilia is s ez a takarékosság azért különösen méltó a megemlítésre, mert minden igy megtakarított pennyt egyházuk s embertársaik segélésére fordítottak. Miss Emily munkaköre egészben különböző volt Matildáétól, bár ami a szünet és pihenés nélkül való munkásságot illeti, abban ő, az idősebb testvér, talán még bámulatraméltóbb. A Ch. H. ügyei iránt ő is melegen érdeklődik s mikor nővérét betegség vagy távoliét akadályozza, ő jár fel helyette naponként. Azonkívül pedig az iskola megalapításától kezdve 16 éven át minden szombaton feljött a Ch. H.-ba, pontban 10 órakor, hogy a növedékeknek — két csoportba osztva, külön a kisebbeknek, külön a nagyobbaknak — vallástani órákat adjon. A leczke biblia-olvasás és magyarázásból állott s a nagyobbak a keresztény egyház történetét is tanulták. Megható volt az a hit, az az erős 4*
