A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
V. Felolvasó ülés
48 segítségével csakhamar olyan órarendet csinálhat magának, melyben minden tantárgy meg legyen, ha más és más osztályban is. Diktálás után Írjon kisebb osztályok tanulóival, számtant, más nehéz tárgyakat kezdje ugyancsak velük, mig történelmi, Shakespeareolvasási stb. órákra bejárhat magasabb osztályokba is. Egyet nem szabad elmulasztania, ha csak mindkét Sharpe kisasszonyt igen meg nem akarja szomoritani. Be kell járnia a latin órákra s versenyt kell Írnia, tanulnia a kis angol leányokkal. És abban igaza van Miss Sharpénak, hogy a latin nyelv ismerete szükséges az angol nyelv etynrologiájának teljes megértéséhez : még abba is belenyugodtam volna, hogy latin nyelv nélkül nincs igazi műveltség, csak egy vette el igen a kedvemet. T. i. akkor, ezelőtt tiz évvel, még csak igen kevés angol iskolában tanították a latint latin kiejtés szerint. Ma már sok hive van ezen uj iránynak is, de még mindig sok iskolában, még egyetemi college-ekben is, ragaszkodnak a régi tradiczióhoz s teljesen angol kiejtéssel mondják ki a latin szavakat. Azt hiszem, hogy a Ch. H. is a konzervatív irány mellett maradt s ott is marad, mig Sharpe Matilda vezeti ügyeit, ki olyan lelkes hive a régi iskolának. Már most, ha Miss Sharpe kedvéért be is jártam a latin órákra — s el is készítettem a teladatokat — az mégis csak visszásnak tűnt fel előttem, hogy magyar leány létemre angol kiejtéssel olvassak latinul! Mi több, alig tudtam komoly maradni, mikor kórusban olvasva a férfit vir helyett vör-nek, a királynét regina helyett ridzsájne-nek mondtuk s Julius Caesar (szerintük Dzsuliasz Sziza1) ismert mondását úgy idéztük, hogy: vínáj, vájdáj, vájszáj Azonban a két Miss Sharpe elvárja, hogy úgy ezt, mint minden más tanulást komolyan vegye a magyar tanuló is; saját végtelen munkás, tevékeny életük mellett léhának, támogatásra nem méltónak ítélnek mindenkit, ki a tanulásra kínálkozó alkalmat komoly törekvéssel ki nem használja. Rendkívül sokra becsülik azt is, ha a magyar vendég valamiképen hasznossá igyekszik tenni magát. Alig akarták megengedni, de utólag mégis láttam, hogy jól esett, hogy én, a kit nem a növendékek, hanem a tanítónők közé soroztak — a kollégát tekintve bennem — néha ajánlkoztam hogy pl. elviszem a növendékeket sétálni, ha valamelyik tanítónő beteg volt vagy más dolga akadt; egy évharmadon át heti egy tornaórán megtanítottam a nagyobb növendékeket csinos, előttük szokatlan füzérgyakorlatokra, tornajátékokra (a mit Miss Sh. külö-
