A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
V. Felolvasó ülés
49 nős kívánságára az évzáró ünnepélyen idegenek előtt is produkálnom kellett;) vagy mikor éppen egyik tanítónő makacs rekedtsége alatt megtartottam — természetesen kellő készületek után — helyette néhányszor az angol történelmi előadást, melynek azelőtt rendes hallgatója voltam, mindezt nem győzték köszönni és csaknem megszégyenítettek hálálkodásukkal, holott éreztem, hogy ezzel csak igen csekély részét róhattam le annak a hálának, melylyel tartoztam irántuk azért a sok jóságért, mivel elhalmoztak és tartozom ma is. Megjegyzem, hogy azok a magyar leányok, kik még tanulósorban vannak és nem diplomás és már működő tanítónők, mint én voltam, a Ch. H. növendékei közé számíttatnak s az élvezett jótéteményt leginkább úgy hálálhatják meg, ha azon vannak, hogy a legszorgalmasabb és legjobb előmenetelő tanulók közé tartozzanak. Ezzel végtelen örömet és büszkeséget okoznak Miss Sharpe-nak, ki legutóbb hozzám intézett levelében egész boldogan írja, hogy milyen derék és szorgalmas tanuló a most kint időző magyar kisleány, kinek — mint írja — minden osztályzata csupa „excellent“. Tanulás után vidám játékkal töltik az időt a Ch. H. növendékei, angol szokás szerint sokat időzve a szabad levegőn. A napi sétán kivül a tágas játszótéren és kertben lapdáznak, kergetőznek s buzgón gyakorolják magukat az időnkint megtartott házi tennis-versenyre. Rendkívül szerencsés a Ch. H. fekvése, t. i. ott a Highgate, domb tetején jobb a levegő, mint London bármely más részénszemben az iskolával nagy nyilvános park terül el, közel szomszédságában mindenütt rétek, tágas, szabad térségek vannak. Úgy hogy inkább vidéki városkában képzeli magát az ember, mint Londonban, melynek füstje, igaz, nem igen hatol fel odáig, de melynek központjába, a citybe, meglehetős körülményes és hosszas utazás árán juthat a Ch. H. lakója. A jó levegőnek tulajdonítható, hogy a Ch. H. növendékei mind viruló egészségű, erős lánykák, de ebben nagy része lehet az egyszerű, de jó tápláléknak s a helyes munkabeosztásnak is. Vacsora után senki, még a nehéz vizsgálatra készülő növendék sem tanul, szintúgy vasárnap sem s a vizsgálatok eredménye mégis azt mutatja, hogy az a nehány óra, mit naponta pihent agygyal, megerőltetés nélkül, munkára fordítanak, többet ér, mintha hajnalban kelve késő éjjelig görnyednének könyveik mellett, mint 4
