A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

IV. Felolvasó ülés

39

ával gyűjti maga köré híveit. Imádságukat minden szerszámukra ráírják, sőt kint a pusztán a sziklákon is megtaláljuk azt.

A buddhizmus, mint rendszer, méltó helyet foglal el a világ vallásai között. Az idők jelének tekintem, hogy erről egy keresztény templomban értekezhettem.

Dr. Semayer VHibáld.

Nirvana.

(Látományok egy ifjú sírjánál.)

Bolyongok egyedül, járom a temetőt, Czipruslomb árnyalta siremlékes mezőt. Zimankós eső hull, hulló falevélre,

Rásöpri a vihar kanyargós utszélre.

Sírok gyephantjára az alkony ráborul,

A magányt nem félem, szivem el nem szorul,

S bár suhanó árnyak szárnycsapása érint: Névtelen munkájuk csöndje meg nem rémit.

És amint sirjokból mind sorban kikelnek: Kérdezem egyenkint és ők megfelelnek. Sirországi nyelven szólanak nyugodtan.

Melyen egyedül csak ők beszélnek ottan.

Majd ujj ok ráteszik hantjuk keresztjére:

Földi életévet jelző szám helyére

És a sok szám beszél — beszél ékes szóval,

Megérteti magát földi halandóval.

Akik egy-két évet maradtak el száztól,

A midőn megváltak a földi lakástól,

Némán inti kezök csöndes megadással,

Hogy immár végeztek minden számadással, Amivel tartoztak, híven leszámlálták S földi fáradalmuk nyugtát megtalálták.

»S nem kezdnétek újból, élűiről, de szebben ?« Némán nem-et intve árnyuk tovalebben.

Előtűnnek mások, életkoruk delén,

S komoly méltósággal tekintenek felém. Harmincz, negyven év volt az ő osztályrészük, Munkája azonban mindnek rég elkészült;

A pihenést ők is éppen úgy áhitják,

Mint azok, kik kétszer annyiba számítják A földi vándorlás hosszú rögös útját S önszántukból újra többé meg nem futják.