A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
IV. Felolvasó ülés
34 E népet ma hindu néven ismerjük, de a történelem árja név alatt ismerteti, kiknek vallása a vedizmus. Mindnyájan árja népek vagyunk, a magyar nép kivételével. E nép egy része elkerült Ázsia belső részébe s itt keletkezett a dravida néptörzs. Ez állattenyésztő néptörzs bekerül a Himalaja aljába, abba a földi paradicsomba s szépen, lassan egész keleti Ázsiát is elfoglalja. A déli részeken teljesen ismeretlenek. A család feje az apa, ki papja, orvosa, bírája a családnak. A természeti erőket imádták, a tüzet, villámot, levegő-eget * . . . A tüzet 3 formában imádták: a nap, a villám és a csiholt tűz alakjában és meg voltak arról győződve, hogy ez utóbbi, melyet ők maguk állítottak elő, szintén olyan szent, mint a másik kettő. Istenüket igen különös módon imádták. Az imádás csodálatos módját a fenmaradt szent könyvekben foglalt hymnusokból ismerjük meg. Isteneikkel egyenrangúaknak tartják magukat. Azoknak xsrtwzíz-áldozatot mutattak be. Ezt az Asclepias acida — az Orchideákhoz tartozó növény — nedvéből készítették oly módon, hogy a kisajtolt nedvet tejjel és liszttel összekeverték s azután erjedni hagyták s e részegítő itallal áldoztak Indrának. Ezenkívül áldoztak még virággal és véres áldozattal is. Egy ilyen szoma-áldozatot mutat a következő hymnus is: »Kész a szomaital, oh Indra, nekod szól : adjon uj erőt. Igyad az italt, halhatatlanságot ád és megvigasztal ! Jer óh Indra, igyál szeretettel a kisajtolt nedvből; igyad le magad oh, hős, hogy az ellenségeket gyilkoljad. Ülj mellém szőnyegemre, itt az ital, igyál, még a hasad győzi, mert neked, oh termékenyítő Isten, neked áldozunk.« Ebből a hymnusból látjuk, hogy midőn elmélkedve beszélgetnek Istenükkel, nem feledkeznek meg ellenségeikről, a fekete ördögökről sem. A fehér árja nagyon idegenkedik a dravidáktól s mint a benszülött amerikai fehér emberrel le nem ül egy asztalhoz, úgy ezek sem akarnak egymással egyesülni. Ez a körülmény azután hozzájárult a kaszt-rendszer megalakulásához. (E szó: kaszt, szint jelent.) Ez a rendszer oda vezetett, hogy India lakossága lassanként 4 nagy fajtára oszlott szét. Feloszlott a papok, katonák és földmivelők fajtájára, az ő nyelvükön a brahminok, ksatrya és vaiszákra s végre a szundákra. Ezeken kívül Ceylonban még százakra menő kasztok keletkeztek, de vannak közöttük olyanok is,
