A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
III. Felolvasó ülés
III. Felolvasó ülés. (1903. január 17.) 1. Orgona-ábránd......................................................Krausz Gusztáv. 2. Ima.........................................................................Józan Miklós, esperes. 3. Schubert: »A végtelenhez« (solo) énekli . . . Merényi Elza. 4. »Protestantizmus és Unitárizmus«..................Perczelné Kozma Flóra úrnő, alelnöknö. 5. a) Lavotte: Serenade \ i dr. Darvay Arthur az Ocskay Brigadérosból ... I _ _ J Halmos Gusztáv b) Haydn: Allegro [ elöadíák I ár. Fass Ármin és a 39. vonósnégyesből . ' ' Vaskó Dezső. 6. Kiss József: »Simon Judith« szavallja...............B. Zelinka Ilona. 7. Orgona-ábránd......................................................Krausz Gusztáv. Protestantizmus és unitárizmus. A reformátió ellenségei azzal érvelnek a XVI. század nagy munkája ellen, hogy hiszen nem tudott hit dolgában egységet eredményezni, hanem különféle irányokat, különféle egyházakat teremtett; a mi nézetünk szerint épen ezáltal bizonyította be leginkább, hogy mennyire felszabadította a lelkek világát a közös békó alól, már 1557-ben alkalmat nyújtva arra, hogy a szabadságért lelkesülő kis Erdély törvényczikk alakjában mondhassa ki azokat a nagy jelentőségű szavakat, mely szerint mindenki a lelkének megfelelő vallást követheti! Hogy az akkori szabadság után vágyódó világban a protestantizmus mellett az unitárizmus is újra éledt, az nagyon természetes; ha már egyszer meg volt az ellenállhatatlan vágy visszavezetni a kereszténységet a jézusi egyszerűséghez, akkor nem állapodhatott meg a reformátió a negyedik századnál, hanem megteremtette azt az irányt is, mely visszaállította az első három századnak egyszerű egy Isten hivését — unitárizmusát.
