A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

V. Felolvasó ülés

52

vagy anyámat megszomoritsam; irántuk tiszteletlenséggel nem viseltettem, sem magam nem vétettem, se mást nem ingereltem nemzőm ellen, vagy egyéb hatóságok ellen“. . .

Az ily lelkiismeretesség bármely keresztény szentnek becsületére válnék ! . . .

Schall Károly igen tanulságos könyvben hasonlította össze a régi, a keresztény korszak előtti népek morálját, erkölcstanát a keresztény erkölcstannal. Wahrheit aus Ruinen, oder das ewige Evangelium der Humanität. Original Aussprüche aus den ältesten vorchristlichen Schriftwerken der Chinesen, Inder, Perser, Griechen, Römer und Germanen. Frankfurt a/M. 1873.

Nagyobbmérvü összehasonlítást, habár csak a görögökre nézve, tesz Spiess Ödön: Logos Spermatikos — Paralellstellen zum Neuen Testament aus den Schriften der alten Griechen. Leipzig, 1871. Az újszövetségi szent könyveknek fejezet és vers szerint idézett helyei mellé csatolja a régi, görög irók azonos jelentőségű szövegét, nem csupán a morált, hanem a dogmát s lyturgiát illető tárgyakban is. Az Előszóban ezt Írja: „So muss auch eine Vergleichung unseres Herzens und Lebens, mit der religiösen Anschauung und sittlicher Stufe der Alten, uns die Augen darüber öffnen, wie tief wir selbst, vielfach unter jenen Heiden stehen. — Wir werden gedemüthigt und beschämt sein, und nicht mehr versucht werden uns über jene zu erheben . . . solcher Glaube, solches Gottvertrauen, solche Uneigennützigkeit, solche Hoffnung, solche Seelengrösse findet sich unter uns Christen nur selten'1. . .

A jó orthodox Spiess Ödön, csakugyan elfogulatlan, józan eszével Ítélt. Négyszáz évvel ezelőtt Calvin még azt állitá: „Ex corrupta hominis natura, nihil nisi damnabile prodire“ Instit. L. II. c. 3. Az ember megromlott természetéből csak romlott, kárhozatos származik. Ugyanezt irta Melanchton: Habár volt is Socratesben bizonyos állandóság (constantia) Xenocratesben szűziesség (castitas), Zénóban mérséklet (temperantia) . . . ezek nem tekintendők igazi, valódi erényekül, hanem bűnökül“ . .. Loc. Theol. p. 22, A reformátióval küzdő trienti zsinat szerint, a nem keresztény népek erényeit Isten e földön jutalmazza, de a tulvilági jutalomra nem méltók, mert azon erények az isteni malaszt közbejötté nélkül létesültek. . . — Sessio VI. c. V. —

A kath. Möhler, hires »Symbolik«-jában tán negyven éve Írja: „Nem szándékozunk a kinai vagy a görög bölcseket tiszta erényhősök gyanánt tisztelni, a kik : a mennyiben csakis magukra támaszkodtak, Isten itélőszéke előtt megállhatnának.“ (84. lap.)