A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
V. Felolvasó ülés
51 nekünk lovat; a tehenet, a gabnát te nyújtod nekünk Indra ! Te a gazdagság hatalmas ura ! . . . Az emberek ősidőktől kormányzójának, a ki nem tagadja meg óhajtásainkat! A ki barátja barátainak, neki zengjük e dicséneket . . . Hatalmas Indra! nagy dolgok végrehajtója! Dicsőségben dúsgazdag Isten! . . . Minden ami körülötted van, tudjuk, a tied, végy belőle s hozd ide mindenható! Ne vesd meg utánad szeretve epedő szolgádnak kérelmét! . . És egy másik költő: „Ne engedd, óh Varuna! hogy a sárból épített házba vigyenek! Irgalmazz, mindenható, irgalmazz! . . . Erőm hiánya okozd, oh hatalmas, dicsőséges Isten! hogy tévútra léptem, irgalmazz, mindenható, irgalmazz! . . . Valahányszor mi emberek, oh Varuna, az égieket megbántjuk, valahányszor törvényedet tudatlanságból megsértjük, ne látogass meg bűneinkért! . . . „Bocsásd meg apáinktól reánk származott bűneinket s azokat, melyeket saját kezeinkkel elkövettünk . . . Bocsásd el, oh király, a dalnokot barátságosan, ereszd el, mint a tolvajt vagy mint a borjut köteléről“ . . . Az ősegyiptomi úgynevezett Halotti könyvben igy védi magát a testből kiszállt lélek, a teremtő előtt'. Óvakodtam, hogy tiltott utakon átlépjem az istenség rendeletéit, s megrontsam az igazság törvényeit; óvakodtam, hogy füleimet bölcs kérések, intelmek és tanítások elől elzárjam; óvakodtam az isteneket megsérteni; óvakodtam, hogy szivem teremtőjét, istentelen cselekedetek és szavak által ingereljem s megsértsem: hamis áldozatok s a szent állatok s dolgok megvetése által. Óvakodtam, hogy sértőmön bosszút álljak, szivemben keserűséget tápláljak iránta; óvakodtam attól, hogy mást megharagitsak s megsértsek szavaimmal s megbántómat kezeimmel megverjem; óvakodtam mások örömének megzavarásától; s hogy könnyeket okozzak, viszályt keltsek s valakit félelembe ejtsek. Óvakodtam a gyűlöletes hazugságtól, rágalomtól, hamis vádaskodástól, idegen jószág elsikkasztásától, csalástól, tolvajlástól; óvakodtam az irigységtől, gyűlölködéstől, restségtől és mértékletlenségtől; időelőtti büntetésektől, igazságtalan parancsoktól, vad cselekedetektől, rablástól, gyilkosságtól. — Nem tagadtam meg az alamizsnát, az elnyomottakat meg nem vetettem; a veszélyben forgó mellett egykedvün, tétlenül el nem haladtam; a bűnösöket fel nem mentettem; a csecsemő szájától a tejet el nem vontam; rabszolgámnak fájdalmat nem okoztam; hatalmammal irányában vissza nem éltem. Végre óvakodtam attól, hogy apámat 4*
