A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

IV. Felolvasó ülés

IV.

Felolvasó ülés.

(Tartatott 1902. január 26-án)

1. »Miatyánk« — karének......................................Késmdrky A., főv. zenetanár.

2. Ima.........................................................................Józan Miklós lelkésztől.

3. Orgona-ábránd......................................................Meissner.

4. »A vallások fejlődése«......................................Bodnár Zsigmond. egyet.

m. tanár.

5. »A harang« — szavadat......................................Buzogány Anna, fővárosi

tanárnő.

6. »Dicsőítés« — karének......................................Késmdrky A., főv. zenetanár.

A vallások fejlődéséről.

Az erkölcsi világ törvénye, hogy nemünk az idealizmus és realizmus szabályos váltakozásával haladjon előre: egyszer egységben lássa az erkölcsi intézményeket, másszor a részek szempontjából. Mikor egységben látom a családot, az egyházat, az államot, a mindenséget, látom bennök a férjet és atyát, a főpapot, a fejedelmet, az Istent. Ez az idealizmus kora. Ilyenkor vallásosabb a lelkünk, isteni félelem fog el bennünket, áhítattal telünk el az atyai, a fejedelmi, a főpapi, az isteni tekintély iránt, szeretjük a hagyományt, nem rajongunk a szabadságért, inkább minden téren a rendet, fegyelmet sürgetjük.

Bodnár Zsigmond fejtegetése szerint ilyen korban vagyunk mostan vagy legalább közel vagyunk hozzá. Egészen más idők a reális idők, mikor az ember az alkotó részek szabadságáért lelkesedik, mikor a családi, egyházi és állami kötelékeken tágítani törekszünk. Ideális időkben theologiai a gondolkodásunk, a realizmus idején azonban a felvilágosodás, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség eszméje lángol keblünkben.

E szabályos váltakozás a legősibb időktől kezdve megvolt az emberiségben. A meddig világos az ember története, mindig találkozunk vele és pedig egyszerre a legkülönfélébb nemzeteknél.