A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
IV. Felolvasó ülés
44 Csakhogy nem minden faj képes egyenlően simulni az idők árjához, az évezredek alatt folyvást növekvő realizmushoz. Sőt épen a szerint intéződött a nemzetek sorsa, a hogy meg tudtak felelni a múlt idők ideális vagy reális gondolkodásának. Hajdanában oly fajok, nemzetek vezették a hegemóniát, melyeknél nagyon erős volt a tekintély elve, mint a khinaiak, egyptomiak, assyrok, babilonok, zsidók, görögök, rómaiak stb. Később megint olyanok, melyek az alkotó részek, tehát a nő és a gyermekek, az alattvalók, a hívek érdekeinek kedveznek. Maguk a vallások is e törvény szerint módosulnak. Az ősnépek vallása tele van tekintélylyel, dogmával, szentségekkel, szertartásokkal, kegyetlen áldozatokkal; a görögök, a rómaiaké már jóval emberibb, szelidebb; de még szelidebb a kereszténység, mely az Istent mint szerető atyát fogja fel, a ki fiát küldi az ember megváltására. Sz. Mária tisztelete erősen reális sajátság. A XVI. század protestáns mozgalma, mivel némileg úrrá tette a szabad vizsgálódást, megszüntette a dogmák egy részét s behozta az egyetemes papságot, még reálisabb és benne az unitárizmus igen érdekes vallásos jelenség, mely valószínűen sok ideig a jövő vallása lesz. A mai napok nem kedveznek ugyan nekünk, de a jövő realizmus szebb napokat dérit reánk.
