A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
III. Felolvasó ülés
38 Mi tanítjuk meg gyermekeinket imádkozni; mi tanítjuk meg őket az istent „lélekben“ és „igazságban“ imádni, ösztönszerüleg nem a dogmákra, nem a külső formákra, hanem csak a mi egyszerű vallásunkra tanítva meg őket. Mi magyarázgatjuk nekik szabadóráinkban, hogy sohasem a születés, sohasem a faj, vagy rang, hanem mindig az egyéniség határoz, és igy mi egyengetjük számukra legelőször azt az utat, melyre a testvériség eszméjétől áthatva, vezeti őket később az egyház. Ha tehát hálásak vagyunk mi asszonyok a szabadelvű egyház működése iránt, mennyivel inkább lehetünk azok mint anyák', tudva, hogy a mit ültettünk és őriztünk gyermekeink lelkében, kegyelettel ápolja azt tovább az egyház. Nem kell attól félnünk, hogy egy-egy könyörtelen hitczikk, egy-egy merev dogma tönkre teszi a mi lelkiismeretes munkánkat vagy esetleg diszharmóniát idéz elő a fiatal lelkekben. Nem kell attól félnünk, hogy ellentmond majd a kathekizmus a többi tanulmányoknak és hogy a mit épit az egyik, lerontja azt rögtön a másik! Nem kell attól tartanunk, hogy nem ért egyet a pap és a tanító,, hogy nincs összhang a templom és az iskola között. Nem kell izgatottan várnunk, hogy melyik lesz majd a győztes és attól sem kell kétségbeesve rettegnünk, hogy vájjon hát melyik lesz a kettő közül az áldozati a vallás vagy a tudomány ? a hit vagy az értelem? mikor mind a kettőre oly nagy a szükség az életben! Hanem elégedetten és meghatottan szemlélhetjük mi anyák, mint támogatja és erősiti egyik a másikat, hogy harmóniában következetesen és egyesitett erővel folytassák gyermekeinkkel azt az utat, melyhez még a mi anyai szivünk adta meg az irányt! Csakis ez lehet az oka annak a nagy ragaszkodásnak és bizalomnak, melylyel mi anyák viseltetünk az unitárizmus iránt és csak ez lehet az oka annak a ténynek is, hogy az unitárius eszmékért való küzdelemben a nők és anyák mindig részt vettek és a mig csak tartani fog ez a küzdelem, részt fognak abban mindenkor, hűségesen venni. Nem szereplési mániából, nem feltűnési vágyból, hanem igaz és őszinte meggyőződésből. Mielőtt tehát kis felolvasásomat befejezném, csak röviden még azon reményemnek adok kifejezést, hogy talán sikerült egyszerű szavaim által bebizonyítani azt a tényt, hogy egyházunk tanainak igazságáért harczolva, a női lélek és szív hitéért harczolunk szüntelen! Perczelné Kozma Flóra.
