A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
III. Felolvasó ülés
34 jól vagy rosszul, de mindenáron védelmére keljen szeretett egyházának! Hogy van-e azután valami haszna ennek a nagy buzgalomnak, sőt néha nem rontunk-e épen meggondolatlan fellépésünkkel a dolgon, ez már más kérdés! Én csak e, sokak előtt talán természetellenes, vagy épen ellenszenves túlbuzgóság okára szeretnék ez alkalommal, csak röviden, rámutatni. Egy egyháznak a tanai sem egyeznek meg annyira a belső hittel, egy vallásnak a szelleme sem azonos oly mérvben a léleknek ösztönszerii valláséival, mint a mi szabadelvű egyházunké; mert ennek még a prófétája is azt mondja: „A hit Isten ajándéka;“ Miután azonban ez az „ajándék“, már ősidőktől fogva és első sorban a mi lelkeinkbe, a női szivekbe van letéve, csoda-e, ha az egyszerű unitárizmusért, mi nők lelkesedünk legjobban, hogy abban a saját egyéni hitünket szeretjük és’ ápoljuk mindenekfelett! Mert szerintem, a női lélek csak azzal a vallással azonosíthatja magát igazán,a melynél az ő főtényezője,a szívjátszsza az első szerepet. A melyben nincs bosszúálló Isten, nincs eredendő bűn, véráldozat, előre elrendelt büntetés, vagy örök kárhozat, hanem egy oly irgalmas felsőbb hatalmat ismertet meg velünk, a milyen irgalmasat csak a szivünk sugalmazhat nekünk! A női lélek hite csak azzal a vallással olvadhat igazán egybe, a melyben nincs merev dogma, nincs természetellenes és az Isten következetességének ellentmondó csoda, hanem egy oly magaslatra helyezi Istenét, a mily magasra csak emelheti egy hálás női szív az övét! Mert nagyon szomorú világot vetne az a XX. századra, ha még ma sem tudnának a nők magasabb eszmékért lelkesedni és ma sem tudnának magáért az eszméért lelkesedni, hacsak az nem valami mysztikus burokban, valami gyermekes mese alakjában jelenik meg előttük! Nagyon szomorú világot vetne az a korra és társadalomra, ha a női lélek még ma is oly szegény és sivár lenne, hogy csak myszticzizmussal, homályos titokzatossággal, tömjénfüsttel és külső dekorácziókkal lehetne belőle hitet és ihletet kicsikarni!! Ha nem lenne saját magában annyi fenköltség és erő, hogy egyedül is fel tudjon emelkedni Teremtőjéhez, és ha még ma sem bírna annyi intelligentiával, hogy az Isteneszmének a legmagasabbját, az egység fogalmát meg tudja érteni!
