A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
21 Mi az unitárizmusnak ebben az áramlatban nagy jelentőséget annyiban tulajdonítunk, mert hisszük, hogy vallásos meggyőződésből származó őszinte és bátor szavai bejutnak egyesek szivébe és leikébe s ott a kitörni készülő, de utat nem találó pusztító áramnak utat nyitnak. Én úgy képzelem hazánk népének vallásos kedélyét, mint a porban fulladó vagy a száraz országúton, pusztán keresztül vonult zápor vizét, a mely egyszerre lecsapott, fölszedte a port, szennyet és mindent a mit talált, földagadott, elöntéssel fenyegeti a tájat, mindaddig, a mig egy bátor, ügyes mentő a pálczájával vagy ásójával utat nyit előre és elbocsátja a pusztító elemet. Lehet, hogy útjában egy s más kárt fog tenni, de igy mégis szépen lehuzódik és helyre áll újból a nyugalom és béke. Megtisztul a környék, megüdül a kiszáradt és szomjas kebel. Ezzel azt kívántam jelezni, hogy én az unitárizmusnak nem képzelek s nem is kívánok ecclesia militans tekintélyt. Én mindig megelégszem azzal a szereppel, a mi a tésztában a kovásznak jut. És erre számitni van némi okunk. Egyik az, hogy az unitárius vallás híveiről általában azt tapasztaljuk, hogy hitükhöz öntudatosan ragaszkodók, összetartók, de egyszersmind buzgók is. — Bizonyos önérzet, bizonyos apostoli önmegtagadás jár ezzel az egyszerű hittel s mindenekfölött a jellemnek az az ereje, a mit egyik hitrokonunk, Dr. Bedő Albert szépen fejez ki: A vallások hittani alaptételeit tekintve, az unitárius vallásnak az egyéni jellem alakulására és kifejtésére vonatkozólag oly hittani alap tanítása vagy igazsága van, mely a műveltebb emberi szellemnek megfelelő keresztény vallás minden felekezete között, hitem szerint a legkiválóbb mértékben s a legmagasabb eszményi felfogás értelmében képes már az ifjú gyermekkortól kezdve, az emberi szívnek példa követésére hajló természeténélfogva, abban a legállandóbb és legbensőbb vágyat és lelkesedést kelteni azokra az érzésekre, melyek minden embernek vagy minden lélek jellemének a legsarkalatosabb érzelmeit képezik s ezek: az Isten s embertársaink szeretete. Volt szerencsém megismerkedni a külföld számtalan unitáriusával saját tűzhelye körül és mindenütt azt tapasztaltam, hogy ha az idegenek nem osztoznak is hittani elveikben, jellemöket, erkölcsi és vallásos életöket becsülendőnek találják. Egy amerikai unitárius férfit: Channing E. Vilmost érte az a dicsőség, hogy minden felekezet tagja bámulva nevezi az uj idők apostolának. A mai és a jövőbeli unitarizmus arra törekszik, hogy benne és általa növekedjék a vallásos kegyesség, az építő hit.
