A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

I. Megnyitó közgyűlés

20

Mondjuk azt magunknak, a mit Castelar, a nagy szónok már 1869-ben megmondott a spanyol papságnak: a mire a vallásnak szüksége van, a mit a pap uraknak tenniük kell, az, hogy magasztos érzelmeket és nagy eszméket ébreszszenek.

Az unitárizmus a nagy eszmék szolgálatában sokat tett máris, de legújabb lépése, melylyel a vallásos gondolkozók világunióját létrehozta, megmérhetlen becsű.

A nemzetközi unitárius tanácsa az unitárius és más szabadelvű gondolkozóknak 1900-ban megalakult Bostonban és a f. év májusában Londonban nagyszabású gyűlést tartott, melyen 16 nemzet kiváló férfiai nyilatkoztak az igaz szabadelvüség mellett.

Nem időzök e helyen ezzel a kérdéssel, csak kérem vegyék figyelembe hallgatóim, mily fölséges tudat, mily magasztos érzés egy gondolkozó léleknek, a mely kinőtt az ósdiság romjai közül, ha fönn, egy más rétegben, olyan légáramot talál, a mely táplálja és fönnebb emeli őt is. Európa összes államaiból hallottunk ilyen kijelentést tisztajellemü és tudós férfiaktól: „elgyötörve a katholikus tanok kételyeivel, kifáradva az öntudatra mért szellemi zsarnokság és megrendszabályozás alatt, odahagytam a katholikus egyházat romboló ultramontanismusával és a Jézus Krisztus szabad és igaz evangéliumához tértem. Hát én tudom mit ér a vizsgálódás szabadsága vallásos kérdésekben és kijelentem, hogy igaz vallás csak vallásszabadság alapján lehetséges.*

Kérve kérem katholikus hallgatóimat, nehogy bántó szándékot keressenek szavaimban. Én a vallás hive vagyok, s akár katholikus, akár unitárius valaki, csak arra törekszem, hogy az igaz vallásosság érzetét felébreszszem lelkében, mert Magyarországnak, úgymint az egész emberiségnek most és kiválóan most szüksége van az igaz vallásos érzés erejére, mert lám a fajok, a néposztályok minden rétege meg van mozdulva s a vezérek kezében tőr és dynamit rejtőzik.

A keresztény vallás magasztos evangéliuma sohasem tehetett nagyobb szolgálatot mint most. De hogyan teljesüljön az, ha mi papok, az Urnák fölkent szolgái nem békességet hirdetünk, hanem háborút. Hogy legyen lehetséges, ha mi és különösen azok, a kiknek kezében óriás hatalom, a pénz, a tudás és a szám hatalma van, nem vetnek számot az idő jeleivel és nem látják meg, hogy most csak a szabadság, a lelkiismeret és vallásszabadság égi jegyében lehet győzni és örök békét kötni.

* Dr. Schieler, Koenigsberg, Poroszország.