A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
19 el lehet hitetni, de vallásossá nem tesszük, ka a hit isteni ajándéka nem vert önálló gyökeret leikökben. Az unitárizmus egyik főföladatát épen abban látom, hogy öntudatos hitet teremt, j mint ilyen, kiválóan alkalmas arra, hogy a józan eszü és tiszta értelmű magyar ifjúság és a magyar nép megtalálja benne a lényéhez és életéhez legjobban illő hitet. Ez is egyik nasty missiója. Egy fontos történelmi adat előtt nem szabad szemet hunynunk : hogy az unitárizmust Erdélyben a tiszta értelmű székely nép őrizte meg és hogy ez a nép a legmélyebben vallásos s vallásáért mindenre kész, A protestáns reformátionak Magyarországon épen ezen a természeti alapon volt hódítása, de úgy látszik, hogy a mai kor szelleméhez nem alkalmazkodott kellően, nem vált vérévé, lényévé ennek a derék népnek, mert akkor nem válna meg tőle oly könnyű szerrel. Az utóbbi évek síatistikája erős intés protestáns testvéreinknek, hogy az evangéliumi alapon előre kell haladni és nem hátra. A protestantizmusnak már fogantatásánál fogva nem szabad visszasülyedni a tudást megvető, s az öntudatos hitet nélkülöző mysteriumokba. Az unitárizmus a protestantizmusnak ikertestvére. Talán mondhatnék : ez a teljessé lett protestantizmus. Ezt ne feledjük egy perezre is s ha hibát, találunk benne, gondoljuk meg, hogy az részben a másik testvérben is meg van. Ha jó van benne, gondoljuk meg, hogy az nem lehet ártalmára a másiknak sem. A protestantizmus vessen számot azzal a ténynyel, hogy a XIX-ik században Angliában, Amerikában, Belgiumban, Francziaországban a protestáns orthodoxia teremtette meg az unitárizmust. Magyarországon az egyházviszonyok olyan módon alakultak az utóbbi időben, a hogy régi egyházak sem egy, sem más oldalon nem remélhetnek nagy aratást, mert az országos törvény intézkedései, az ország egyetemes egyházsegélye, ezen a téren egy bizonyos időre, megállapodást létesített. Az elkeresztelés, meg a reverzalis, a hullámzást föntartja a statisztikában, de a vallásos életet nem ebből kell megítélni. Az egyház rá kell hogy jöjjön, habár csak újabb érzékeny csalódások árán is arra, hogy a pap Isten szolgája, tehát neki nem a politika arénáiban, hanem a hívek gyülekezetében van helye. A pap oda kell hogy menjen hitetlenül és reménytelenül tépelődő embertársa mellé és a helyett, hogy a pokol rémképeivel • * s a kárhozat örök gyötrelmével gyöngitné különben is gyönge lelkét, ébreszsze föl abban az istenit. 2*
