A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
18 a philosophiában és anthropologiában is, akadályt nem ismerve tárja föl az összes tanuló- és olvasóközönség előtt, a legújabb elméleteket. Közoktatásunk széleskörű és előretörő s mégis a 20— 22 éves ifjuemberek között minden második egy válpontra jut, mert azt tapasztalja, hogy a mit iskolája és egyháza tanított, a legnagyobb ellentétben áll egymással. Miután mindig tiltva volt nékie, hogy a hit dolgában önálló kérdéseket állítson föl és azokra igyekezzék megfelelni, miután lelkiszomjuságát soha sem olthatta üdítő tiszta forrásvízzel, felszegnek találja nevelését, félszegnek egész lényét és már ezen a ponton elveszíti lelkiegyensulyát, meghasonlik és mi aggódva törjük fejünket azon a megrendítő sok katasztrófán, a melynek szerencsétlen önkéntes áldozata egy-egy nemes, ifjú szív. Ha a lélek is. miként a test, önmagából nö ki és emelkedik a lelki tökéletesség horizontjáig, lehetetlen, hogy már önsúlya alatt is összeroskadjon. Ha az elme párhuzamosan nyeri a táplálékot az isteni és világi tudományokból, a világiak istenesülnek és az isteniek tökéletesbülnek. Az ókor fölséges klassikus költészete és hitlegendái mily remek, mily tápláló eszméket szolgáltatnak az ifjú elmének a tudományos vizsgálódás ujabbkori fényétől nyert világításban. Vájjon nem ezerszerte többet eredményeznének-e azok az isteni eszmék, a melyeket a biblia gazdag bányája rejt magában, ha az egyház tanítója a bibliavizsgálódás legújabb és meglepő vívmányait fölhasználná és nem azon igyekeznék, hogy elhitessen olyan dolgokat, a melyek nem is a hit tárgyai, s a tudás minden igazságával ellenkeznek. Az unitárizmus abban a szerencsés helyzetben van, hogy a tudomány eredményeit nemcsak vizsgálhatja, hanem föl is veheti vallásos gondolata körébe, mert az unitárius fölfogás szerinti isten-eszme mindig csak nyerhet mélységben, hatásban és erőben is. Ha az összehasonlító nyelv- és vallástudomány kimutatta, hogy nemcsak a zsidók, hanem az indusok, chinaiak, sőt még a zuluk is kaptak isteni kijelentést, annál bizonyosabb Isten nagysága és örökkön működő szellemi ereje. Tehát mi abban a meggyőződésben hiszünk Istenben, hogy ő megismerhető az emberi lélek által. Mi azt hisszük, hogy Isten minden emberre nézve csak annyiban létező, a mennyiben az ő lényének mérhetetlen nagysága megnyilatkozik az ember gyönge, kicsiny lelkében. ' *. . . *" Az egyénekkel, kivált ha kis korukban nagyon gondosan szoktatták őket a vakonhivésre, nagyon sok képtelen dolgot
