A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
15 A ki azt állítja, hogy az egyház hittételei az örök igazságokat kifejezik és kárhozatot szól azokra, a kik e tételeket bírálják, módosítják vagy egészükben elvetik, nincsenek tisztában azzal, hogy az igazság oly egyetemes, mint a levegő, oly terjedékeny, mint a villamosság, melyet irányítani és alkalmazni lehet, — de lefoglalni egy telepbe, vagy fölhasználni egy munkára, lehetetlen; mert forrása kimeríthetetlen, energiája állandó és örök. A ki azt hiszi, hogy bármelyik egyház, a legrégibb vagy a legújabb, megtalálta az emberiség üdvösségének ajtóit felnyitó kulcsot, nem vet számot azzal, hogy minden időszaknak uj emberei vannak uj Ízléssel, uj vágyakkal. A vallás szabadgyakorlatáról szóló és azzal egyenlő értékű s valójában nagybecsű törvényeink, hazánkban óriási reactiót szültek, vagyis egyelőre épen az ellenkezőjét eredményezték a várt sikernek. A számos és nagy ősi jogokkal bővelkedő római egyház veszélyt lát benne és vészt jósol nemcsak a hitéletre, hanem még az államra is. Nem tartozik e helyre a ma is nyílt, nagy kérdések vitatása, de azt hangsúlyoznunk kell, hogy a ki az ember egyéni jogait biztosítja: az isteni törvény parancsait teljesiti, még ha az egyház felfogásával ellenkezésben van is. Nem föladatom e helyen, hogy a jogaikban megrövidített egyházak sebeit kötözgessem, habár ezek között van a saját egyházam is, de arra mégis rá kell mutatnom, hogy a mit a magyar törvényhozás tett, nem az egyházak ellen, hanem a vallás mellett tette, a kor szellemének hódolva. Úgy van m. t. hallgatóság, a kor szelleme oly általános kiterjedésű hatalom, a mely elől csak rövid időre lehet elrejtőzni. Bizonyos ideig lehet visszafelé terelni, megdermeszteni, demoralizálni, de előbb-utóbb lesz tavasza és virulata. Ebben legkevésbé kételkedhetik a magyar haza gyermeke, a kinek tudnia kell, hányszor volt hazánk a pusztulás szélén és hányszor tért magához megújult erővel. A vallásszabadság napja sem most sütött ránk legelőször. A hitszabadság kihirdetésével megelőztük egész Európát, hiszen az 1568. évi tordai országgyűlés a vallás ügyében igy végzett: .Urunk ő felsége, miképen ennek előtte való gyűléseiben országával a religio dolgáról végzett, azonképen mostan és a jelen való gyűlésében azont erősíti, tudniillik, hogy minden helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint és ä község, ha venni akarja, jó, ha nem pedig senki kényszerítéssel ne kényszerítse, az ö lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, a kinek tanítása ő nekie
