A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
14 Ezentúl a templomok jelentősége nem fog csökkenni, a hívek száma meg fog szaporodni, de csak egy feltétel alatt és ez a feltétel ebben az uj törvényben kifejezett hitszabadság. Mit jelent a hitszabadság ? Nem csak azt, hogy kiki ahoz az egyházhoz csatlakozzék, a mely neki tetszik, nem is azt, hogy valaki hihessen bármit vagy ne higyjen semmit; hanem jelenti azt, hogy bárki éppen úgy élhessen a maga Istenének, a hogy az lélek szerint, neki kívánatosabb. Azt, hogy az egyén ne legyen kényszerítve másoknak sem szavai, sem Írása kifejezésein megnyugodni, midőn Istenével az imádság vagy az ének nyelvén beszélni óhajt, hanem kereshesse és találhassa meg magának azt, a mi szivének húrjain lelkivilágába beillő zenét teremt. Ezt azért kell követelnünk és megengednünk minden egyénnek, mert igy és csak igy juthat el abba a boldogító lelkiállapotba, a melyben Jézus szavai szerint érezheti: én és az atya egy vagyunk. Tehát az a teljes hitszabadság, a melyet hazánknak fenn dicsőített törvénye biztosit, bár távolról nézve az egyházi élet ellen irányul, valójában az igaz vallásosság biztositója. Már pedig az egyháznak is csak úgy és annyiban van az anyakönyvezettek számához mért értéke, ha azoknak mindenike magában külön-külön egy öntudatos tényező : olyan, a ki nemcsak hiszen, hanem hite szerint cselekszik, áldoz, él és hal is. Ezentúl az egyházakat nem dogmáik alapján kell megítélni, hanem embereik szerint. Az az egyház ér legtöbbet, a mely legtöbb nagy gondolkozót és kitűnő jellemet tud növelni, A melyik egyház ellenségének tartja azt a törvényhozót, a ki a most idézett törvényt megalkotta, bevallja hogy confessiója elavult és hívei más vallást tartanak. Az utóbbi nehány tizév alatt igen sok szó volt a magyar honpolgárok között előfordult vallásváltoztatásokról. Igaz, némelyek ki és bejártak az egyházak ajtóin. De vallásváltoztatásról alig beszélhetünk. A vallását éppen úgy nem változtathatja meg senki, mint egyéniségét. De ez nem azt teszi, hogy a vallásos felfogásban, gondolkozásban és nézetekben változás ne állhatna elő. Sőt ellenkezőleg, az nem lehetséges, hogy valaki egy egész életen át megmaradjon azon vallásos nézetek mellett, a melyekre gyermekifjú korában taníttatott. Maradandó csak az, a mi a lényeghez tartozik. Maradandó a lélek, a minthogy maradandó Isten; de változók a lélek gondolatának alakjai, a dogmák, tantételek, confessiók, mint a hogy változó a tudás, az ismeret, a nyelv és az irály.