A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
13 Az unitárizmus missiója Magyarországban. A magyar törvényhozás három faktora 1895-ben törvénybe iktatta és Magyarország polgáraira nézve érvénybe léptette a következőket: »Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátái között, külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad, törvényekbe vagy közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, vagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni,« A ki Magyarországon az egyház és a vallásos eszmék jövő sorsáról akar magának képet rajzolni, abból az alapelvből kell kiindulnia, a mely itt ki van fejezve. Annak tisztában kell lenni azzal, hogy Magyarországon vallás és egyház többé nem azonos kifejezések. Ebből ki kell olvasni, mert benne van, a XIX-ik század eszmeáramlatának azt a hatalmas alapgondolatát, a melyet az angol bölcsész, Mill Stuárt Jánosnak egyik magyar fordítója és magyarázója, Kállay Béni igy fejez ki: »az egyéni szabadság a szabadság minden egyéb nyilvánulási módozatának alapja és nélkülözhetetlen tényezője, úgy annyira, hogy a hol az egyéniség háttérbe van szorítva, ott a látszólag legkitűnőbb, legragyogóbb szerkezet mellett sem szólhatunk valódi jólétről, valódi szabadságról.«* Magyarország 1848-ban a polgárjogokat megteremtette a testvériség, egyenlőség és szabadság alapján, de az egyénnek, mint egyszersmind szellemi lénynek, a lelkivilághoz való polgári joga csak az 1895. évi törvényben talált szentesítést. Az evangélium hirdetője ajakáról lehetett hallani: ti az Isten országának részesei vagytok, hiszen az Isten országa ti bennetek van, de ennek mind ezideig csak eszményi értéke volt meg, s csak ezután következhetik a megvalósulás. Eddig a lelkiüdvösséget mindenkinek bizonyos egyházak tanai értelmében kellett keresnie, még akkor is, ha azok nem voltak összhangban egyéni felfogásával és hitével, s csodálkozva szemléltük, hogy a templomokat látogatók száma aránytalanul csekélyebb a templomba nemjárókénál. * A szabadságról. Mill.-Kállay III.
