Boros György (szerk.): Értesítő a Dávid Ferencz Egylet 1885. augusztus 29-én Kolozsvárt tartott alakuló közgyűléséről - A Dávid Ferencz Egylet kiadványai 1. (Kolozsvár, 1885)

26

ről. Pedig e tekintetben már is túl vagyunk terhelve mindnyájan. Való igaz, t. közgyűlés! hogy napjainkban különösen az ilynemű, úgynevezett, társadalmi adó nagyon megszaporodott. Maholnap terhesebb lesz ez az állami adónál is. Csak az a kérdés, hogyha egyáltalán nem vonhatjuk ki magunkat az ily adó alól, megfelejtkezhetünk-e épen magunkról? Avagy mi csak folytonosan másoknak adjunk, magunkról, a mi legközelebbi szükségeinkről ne gondoskodjunk? Vagy azt várjuk be, a mig mások mindig szükségeiket kielégítik s a társadalomnak nem lesz többé szüksége a mi filléreinkre, hogy aztán azokat a mi specialis szükségeinkre fordíthassuk? Bizony akkor sokáig várhatunk. Jól emlékszem, hogy egy időben felvettetvén az az eszme, hogy tanintézeteink javára egy országos sorsjátékot rendezzünk, én nem pártoltam ez eszmét, mert úgy voltam meggyőződve, hogy a sorsjegyek legnagyobb részét úgyis csak nekünk kell megvenni. Most bevallom, hogy nem helyesen gondolkoztam. Mert igaz ugyan, hogy a tervezett sorsjáték felhagyásával mi megmentettük magunknak azt a nehány krajczárt, a mit egy pár sorsjegyért kellett volna adnunk: de hányszor kiadtuk azokat talán forintokban is mások jótékonyczélu sorsjegyeiért? És én ezt nem is sajnálom, valamint azt sem sajnálom, sőt örvendek neki, hogy egyházunkban a legújabban felmerült kulturegyleti mozgalom is oly meleg érdeklődéssel találkozik. De másfelől azt mondom, hogyha más s néha még nagyon is távoli ezélokért tudunk áldozni és kell áldoznunk, magunktól csak nem fogjuk megtagadni azt a csekély áldozatot, mi egyletünk megalapításával reánk várakozik, megemlékezve az apostol intéséről, ki azt mondja: hogyha valaki az övéiről, és főképen az ő hazanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló.

Hátra van még, hogy egy nehány szóval — mert, már is akaratomon kívül igen hosszasan vettem igénybe figyelmüket — azon módokat és eszközöket is megemlítsem, a melyek által az egylet a maga elébe tűzött czélt megvalósitni igyekszik. Ezek a közgyűlések alkalmával tartandó felolvasásokjés vitatkozások, továbbá vallás-erkölcsi, népies irányú olvasmányok szerkesztése és terjesztése. Már magam régebben gondol