Boros György (szerk.): Értesítő a Dávid Ferencz Egylet 1885. augusztus 29-én Kolozsvárt tartott alakuló közgyűléséről - A Dávid Ferencz Egylet kiadványai 1. (Kolozsvár, 1885)
27 koztam azon, hogy főtanácsi gyűléseink alkalmával, mily czélszerü lenne nekünk a szorosb értelemben vett administrationalis kérdések mellett, egyházi életünknek, úgy szólva, szellemi oldalát is mivelni fejleszteni. Örvendek, hogy e gondolatom ez egyletben alakot nyer. Főtanácsaink, igaz, úgy is két-három napot igénybe vesznek s a mit azokon végzünk, az a lét kérdése. Ennélfogva távol van tőlem azoknak feladatát kicsinyelni. De azt hiszem, hogy egyházunk helyes közigazgatása mellett hitelveink és vallásos nézeteink hamisítatlan fenntartásáról és ápolásáról is gondoskodnunk kell. Én erre igen alkalmas eszköznek tartom ez egyletet. Azok a felolvasások és vitatkozások, a melyek részint főtanácsi, részint egyházköri közgyűléseink alkalmával fognak tartatni, alkalmat nyújtanak arra is, hogy egymás gondolkozásmódját, érzületét megismerjük, figyelemmel kisérjük és ellenőrizzük. Mert igaz ugyan, hogy vallásunk a lelkiismeret szabadságára van alapítva s ezért lelkészeink is szabadon prédikálhatják az igét. Mind a mellett szükség, hogy a fő-elveket úgy a hit- mint az erkölcsre nézve tisztán megőrizzük. Ez az egylet e tekintetben is nagy hasznunkra lehet, alkalmat nyújtván arra, hogy a felmerült kérdéseket tisztázzuk, megérleljük s bizonyos összhangot teremtsünk mindennemű eljárásunkra nézve. Szerintem ez az egylet s ennek munkálkodása nem is lesz valami új intézmény egyházunkban, csak reformálása ama régebbi gyakorlatunknak, mely szerint papjaink hajdan be kellett hogy mutassák egy év alatt dolgozott egyházi beszédeiket a zsinatokon, hogy abból kitűnjék mit és milyen szellemben dolgoztak. A papi vizsgálatok pedig ezelőtt a partialisi és zsinati gyűléseken folyván, ezek nem egyszer a legszebb és legtanuságosabb vitatkozásokra nyitottak alkalmat, a mit most az egylet szintén programmjába felvett. Mindezek mellett én különös súly t fektetek az egylet munkálkodásának azon ágára, mely a fiók-egyletekre néz. Ezek lesznek főleg arra hivatva, hogy élénk vallásos szellemet ébreszszenek és tartsanak fenn gyülekezetünkben. S ha csak részben is megvalósítják azokat, a miket az alapszabályok elejekbe írnak, ezzel nemcsak egyházunknak, hanem általában a közmivelődésnek és igy a társadalomnak és hazánknak is a leghasznosabb szolgálatot teszik.
