Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

Alapige: Ján. XVII. 3. 1. Ján. III. 2.

Hitvallásunk utolsó tételéhez érkeztünk. Éppen jókor, mert pár nap múlva ránk vetíti Nagypéntek a halál árnyékát... Nehéz volt az út idáig, hiszen a láthatatlan Isten titokzatos fenségénél kezdtük, az Ő egyszülött fiát kerestük, bontogattuk a szent lélek teremtő szárnyait, megrajzoltuk az anyaszentegyház szikla pilléreit és fölfedtük a bűnbocsánat isteni mélységeit...

Nehéz volt az út idáig, de biztosan jöttünk, mert hitünket sok helyütt röpítette a tudásunk is, s igy egy kétszárnyú óriás fölfelé Ívelése gyönyörűen vezetett a hitvallásunk tételeiből kiépített gondolathullámok felső csúcsain végig.

Hanem a keresztényi élet és az istenfiusági öntudat igazi próbapontjához csak most érkeztünk meg.

.....Hiszem az örökéletet.“ ...Megvonaglik

a lelkünk, mikor ez a vallomás végig dübörög bennünk. Itt megtorpan az eddig biztosan jött ember. Letörik leikéről a tudás szárnya s mint a félszárnyú saskeselyű a sziklacsúcs alatt meg-5