Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

istengyermek imádatra méltó tündöklése, elérhetetlen csodája ez, hanem az egész emberiség számára ez az egyetlen út, amelyről biztosan tudjuk, hogy az Istenhez vezet. Azért az örökélet első titka : megismerni az Ur Jézus Krisztust. Ne félj tőle, nem kell neked is keresztre íeszittetni magadat, hogy az Istent te is megláthasd. A keresztfa elkorhadt már régen 2000 év óta s a porait sem találnád meg, még ha meg is akarnál halni rajta. Csak azt a parányi rést kell megtalálnod, amelyet az őserdő rengetegén maga vágott és maga után hagyott a keresztfa. Krisztus nélkül legfennebb megfejthetetlen álom az örökélet, vagy bárgyú gondolat, amely egy ismeretlen pillanatban belehullott az első ember szivébe, s azóta ott sajog minden emberi élet mélyén. Kínzó kétségeit híven szenvedjük a bölcsőtől a koporsóig, de tartalommal nem tudnók megtölteni soha.

Krisztus nélkül velünk született üres ígéret az örökélet, melyet a racionális gondolkodás úgy oldott meg, hogy néma gondolatjelként odavéste a sírok köveire. A halottak már nem törődnek vele. Az élők pedig, akik még testi szemeikkel láthatják a síron e jelt... gondoljanak felőle, ami nekik tetszik.

A hit azonban fölujjong, mikor e néma jel mögötti titkot olvasni kezdi. Itt a földi tereken kötnek és magukhoz láncolnak a göröngyök, amelyeken járunk és élünk. De önmagadat és az életedet igazán csak úgy ismerheted meg„

14