Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd

55

felejtettnek hitt kishitüt fölemeli: ha elfelejtkezhetikis az édes anya az ő gyermekéről, de én rólad el nem felejtkezem </.) Az élet útjain tántorgó lábakkal járót pedig: ne félj, mert én veled vagyok h.) égi biztatással bátorítja.

Ha tehát van egy tudomány, mely az élet minden lépteire egyegy irányeszmét nyújt, mely után a véges értelmű halandó lépteit irányozza, hogy jól legyen dolga, s az ember, nép avagy nemzet azon tudomány ismeretére eljuthatott, annak szellemét felfogni tudja, — s igazsága felől a szív és ész öszhangzatos működésén meg van győződve; ha tiszta magyarázatot adhat magának az Isten szavairól: Ha úr vagyok, hol az én félelmem’».) s a koronás próféta, szent Dávid, intését: Félje az urat minden föld, féljenek tőle a földnek minden lakóid.) valódi értelemben érti: az Isten iránti tiszteletteljes félelemben, vagyis az ő parancsai iránti engedelmességben ; akkor azon ember, nép avagy nemzet a keresztény felvilágosodás színvonalán áll, — ismeri az igazságot, s nem fél szolgailag Istentől, mert a keresztény felvilágosodás szolgaságtól megszabadította.

Nem a képzelet puszta játéka ezen állítás! példák szólanak a mellett a népek életéből, kezdve azon kis társulattól, melynek legelőbb adatott hallani a szabaditás égi hangját s fogadni a felvilágosító szent lelket, le a vallási küldelmek gyászos téréin, hol minket is az elnyeléssel fenyegető hullámok árjaiban egyedül csak az tartott és védett— egész a jelenkorig : mert nincs a földnek egy szöglete , a hová az evangélium jótékony sugarai elhatottak, s világa a lelkeket átjárta; hogy ott a nép — habár állottak is elő koronként sötétség üdvös voltát hiresztelő álpróféták — Istenével szemben szabad, s következőleg polgári életében is boldogabb ne lenne. Igen! mert a vallási szabadságnak kísérője politikai szabadság, a honnan következik is aztán: hogy a keresztény felvilágosodás

2-or az emberektőli félelemtől szabadit meg. Ha viszszamegyünk gondolatban] évezredek sirhalmain a múlt idő történeteibe , — oda, midőn a családi élet szükköréből a társas élet legifjabbik sarjadéka a természet akadályai legyőzése s az önfentartás könynyebb volta végett kifejlődött: a vallás befolyását a társas életre már ottan megtaláljuk.— Törvények szerkesztettek a népek élete rendben tartására, s a törvények megszentelése avagy védelme a vallásra bízatott.— Se korszaktól kezdve, minden században feltalálható a valg.) Esa. 49, 15. A.) I. Móz. 21, 17. i.) Mát. 1, 6. k.) Solt, 33, 8.