Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd

56

lás e befolyása a társadalmi életre; fel azon nemzetnél, mely nemzeti alkotmányát isteni kijelentés szavain alapitá; fel azon népnél, melynek tettei vagy léptei irányát vallásos jóslat adá. — S mindenütt, hol x társadalmi élet rendszabályai a józan bitvallás elvein alapitvák: a törvény és vallás ölelkezése — a társadalmi élet közalkotmánya sérthetetlenségében, s a népek azon felvirágzott jólléte- és szabadságában dicsőítette meg magát.

De félre ne értsetek h! Kedvező éghajlat, ártatlan kezek között értem én a boldogság e felvirágzását ; ott, hol emberi merész kéz a sérthetetlen szentségü pecsétnek feltörésétől irtózik, s az akarat mindenhatóságát a vallás törvényei által korlátolva hiszi; mert különben, hol az absolut uralkodó véleménye és hite az akarat mindenhatósága, minden szellemi határ nélkül: ott a népek jólléte el van játszódva, s a társaság rabszolgaság igájába döntve , nevezzék bár azokat büszke conventnek is.

S mint hogy fordultak elő az idők folyamában események, melyekben ily gyászosan bünhödte magát a népek legszentebb jogai letiprásával a büszke önhittség; talán itt fenekük oka, miért az emberi aljasság megtagadtatta némelyekkel a józan hitvallás elveinek üdvös befolyását a polgári alkotmány szabályaira; meghazudtolta a kettő közötti édes rokonságot , s a vallást , mint rabszolganőt alárendeltjéül kárhoztatá a polgári alkotmány szabályainak.

Pedig ha a társadalmi élet az Önfentartás és közbiztonság elérésének elvén kifejlődött szent szövetség, szabályokkal , melyek a nép szükségének leikéből merített szabályok,—azon üdvös irányzattal: hogy nemesítve a népek érzelmeit, erényes és becsületes polgárrá növekedjék mindenki—‘olyanná, ki előtt polgári kötelességei szentek— s ezekben az óhajtott közjóllét és boldogság megteremtett legyen : egyedül a vallás törvényei azok, mik a társadalomnak erre nézve a biztos alapot megadhatják. — Ezek szólják ki a dönthetetlen igazságot, mely a trónok legbiztosabb alapja : utálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni, mert igazsággal erősittetik meg a királyi széki,) Ezek kötelezik a hatalom fegyverét a jóknak óltalmazására és a gonoszok megbüntetésére; az alattvalók szivét pedig az elöljárók iránti engedelmesség- és határtalan tiszteletre. Ezek a féktelen kicsapongóknak fenyitő szavakkal: a bűn büntet etlen nem marad ni.) határt vetnek; az igazsága érzetében ártatlanéi szenvedőt pedig fölemelik: ne félj igazságod érzetében n.)

I.) Péld. 16, 12. m.) Jer. 16, 18. n.j Mát. 15, 12.