Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd

42

Oh e szeretetet maguk, családaik, iskoláik, egyházaik iránt a múlt századok alatt is gyakorolták boldogult őseink, s tán még buzgóbban gyakorolták mint előhaladással dicsekedő korunkban; mert az erkölcsök tisztasága fegyhetetlensége volt dísze, kiváló éke az unitárius keresztényeknek; virágzó iskoláink jóval nagyobb számmal voltak , s az egyháziasság , az Isten házának szerelme mélyebbene mésztette hitfeleinket — s a haza szeretetében akkor sem voltak hátrább más keresztényeknél, ha kevésbbé kegyelt gyermekei voltak is a hazának több időszakon át.

Ai! a 4-dik század unitárius népe se legyen kevésbbé buzgó a tettre , az áldozatra kész szeretetben , a gyakorlati vallásban , mint voltak ősei, a kiket midőn hitökért vádoltak volna, nagy püspökük Dávid Ferencz oly igaz evangéliomi szellemben óltalmazott, s a kinek saját szavaival legjobban végezhetem bé én is e hoszszura nyúlt beszédemet : A kereszténységnek — úgy mond— ellenségei nem ők, az egyetlenegy Istent a megfeszített Jézus nevében imádók, hanem a tudatlanság és vétek, a mi ellen mindenkinek harczolni és oda kell törekedni, hogy a tudatlanságot váltsa fel a tudás, a boszuságot győzze meg a békességestürés, a kevélységnek álljon ellene az alázatosság, a restséget űzze el a szorgalmatosság, a kegyetlenséget győzze le a szelídség, a tettetést az Istennek tetsző őszinte és tiszta szívből származó vallásosság, mely örömét az egyedülvaló Istennek tetszésében találja. Ezek a keresztény vallás győzedelmes fegyverei.“ Ezekkel lépjünk ki a nemes versenyre , minden nevű és nézetű keresztények ; ezekkel folytassuk különösen mi unitáriusok nemes missiónkat tovább is, ezáltal igazoljuk létezésünk szükségességét. Ámen.