Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
IV. Albert János: Úrvacsorai beszéd és imák
43 IV. Előkészítő líesxétl és koiiym'gé$e!i az úri szent vacsora vételével. Augustus 30-kán, dél előtt tartotta ALBERT JÁNOS, tordai pap és tanár. Beszéd. Én vagyok az életnek ama kenyere! Aki énhozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hiszen ón bennem, meg nem szomjuhozik soha. (Ján. 6, 35.) Mikor Jézus amaz öt árpakenyérrel ötezer embert megvendégelvén, kielégített , — s mikor a jeleket és csodákat kívánó sokaságtól ismét felkerestetvén , tovább is kisértetnék, s ez a sokaság még ama mannára is hivatkoznék, melyet atyái ettenek a pusztában: Jézus eljöttnek véli az időt , melyben magát kimagyarázza , hogy a külsőnek valódi benső , a testinek szellemi jelentőséget tulajdonitson, s mintegy lelket lehelve a testbe, beszéljen a hit és az örök igazság amaz erejéről, a szív és lélek ama kenyeréről és italáról, melyből a kik esznek és isznak, meg nem éheznek és meg nem szomjuhoznak soha. S mikor Jézus ama vacsoránál a tanítványokat öszszegyüjtötte, egy oly gyülekezetei alapított , melyhez hasonlót a világtörténelem nem mutat fel sehol és soha. A mint állottak egykor az eredeti ártatlanság állapotában, vagy a mint' állandanak valaha az ítélet napján Isten zsámolyánál az emberek : úgy állanak, úgy állunk itt mindnyájan egymás mellett a testvériség és egyenlőség érzetében a hit erejével és a szeretet varázslánczával öszszefüzve. Leszáll itt a rang és méltóság— mint könynyü madár a földre — a kevélység és képze
