Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd

38

dulatunkat polgári hivatalok viselése által is nyilvánithassuk, nem leven szabad csakugyan szemeik elől téveszteni a hivatalokra, főleg a magasbakra vágyóknak, azt a körülmények parancsolta életmaximát, mely szerint az evangéliomi „kígyóknál is okosabbak, s galamboknál is szelidebbek“ lenni iparkodjanak. A bevett vallásoknak elvileg álló jogegyenlősége mellett is tényleg még mindig elég okunk volt imádkozni : Mi Atyánk! jöjjön el hozzánk a te országod, a valódi egyenlőség , szabadság és testvériség országa. El is jött végre ez óhajtott ország, beköszöntött a magyar. háromszin diadalmas lobogói alatt, az egyesitett két haza törvényei közé igtatva egy külön pontba az unitária vallás iránti törvényt is. A szabadság , szeretet, örök béke és jóllét aranykorának rövid napjai után azonban bekövetkezett a pokol kapuinak győzelme, melynek az emberi és hazaíiui minden szent igényeket s igazságos reményeket letipró ténye, s az ennek alapján alakított új viszonyok csak arra látszának alkalmasoknak , hogy a gondviselésben való hitet s átalában minden vallásos érzést gyökerestül kiforgassanak az emberi szívek mélyéből. „A nyomorúságok egyik mélysége követi vala a másik mélységet“; de az elnyomott nemzet gyermekei meg nem rendülve az egykor felkelendő igazság és ítélet iránti hitökben: „könyörgének életök erős Istenéhez“, s a háborúságok sanyarú tele megedzé leikökben a béketürést, melynek szirtkeménységén és szívós ellentállásán végre is szilokra szakadt gonosz elleneinknek vesztünkre törő újabb meg újabb rendszerekkel vajúdó minden kísérlete. — S ime „a miket szenvedőnk, nem hasonlíthatók a dicsőséghez, mely honunk és nemzetünkre nézve, a legújabb kor dicső vívmányaiban s egy boldogabb jövő iránti szép reményeinkben megjelenteték.“ — Áldott legyen az. üdvünk és szabadulásunk útait oly csodálandó mély bölcseséggel igazgató istenség! A próféta szavai szerint: „ami hátunkon szántottak a szántók, s oh menynyiszer mély barázdákat vontak“ sziveinken is; de az Úr ime a vallásos mély érzés, a férfias kitartó jellem, s az egyszer megismert jóhoz és igazhoz való szilárd ragaszkodás erénymagvait annál mélyebben gyökerezteté meg e barázdákban, s kifejté azokból a hitközségeinket átható szent lélek erkölcsi virágait és gyümölcseit.

Létezésünk másod évszázadában mindent elvesztve , a mit ország törvényei s királyi és fejedelmi hitlevelek birtokunkba adtak és folyvást megerősítettek , a mit hitrokonaink vallásos buzgalmából s vallásközönségünk saját igyekezete után szerzettünk vala: egyedül a hitdühösködést nem nagyon kedvelt magyar faj józanságának s a spa