Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

23

Ámérika, Ánglia, Hollandia, Schweiz, Franczia-, Német-és Magyarország milliókra menő miveit és tudós embereire hivatkozva, tanát a világ szabadelvű közvéleményének szent palládiuma alatt igazoltnak állitom, s emlékét e gyülekezetben egy nagy német költő eme szavaival: „a világtörténelem, avilág ítélő bírája“ tisztelettel megkoszorúzom.

Távol legyen azonban tőlem, hogy én a hit és lelkiismeret szabadságának kérdését csupán az unitárizmushoz kössem; csak példaként hoztam fel azt, annak kimutatására, hogy csakugyan a hit és lelkiismeret szabadsága a jelenben jobban áll, mint állott a múltban, s anynyira megerősödött a nép millióinak keblében, hogy onnan kiirtani többé semmi hatalom nem képes, hogy a ki még most is a hitkülönbséget akarja embertársa ellen fegyverül használni , az méltán magára vonja a közvélemény kárhoztató Ítéletét. S valóban ideje is már, hogy kialuva a türelmetlenség legkisebb szikrája is, az embereket a testvéri szeretet keresztényi érzelme fűzze egymáshoz; ideje, hogy ne nézzük le, ne üldözzük egymást azért, mert az egyik térdelve, a másik fennállva; az egyik kereszt, a másik gomb alatt imádja Istenét; ideje, hogy ne erőszakoljuk senkire a magunk hitét és meggyőződését, hanem hagyjuk, hogy kiki maga alkossa azt meg magának, azzal a szabadsággal, a melylyel Krisztus minket megszabadított, és ne kötelezzünk meg senkit szolgálatnak igáj ával.

De vájjon nem látom-e én mégis igen rózsás színben a jelent? Avagy nem hunyom-e be szántszándékkal szemeimet oly jelenetek előtt, melyekből ellenkező következtetést lehet vonni? Nem tapasztalhatjuk-e napjainkban is, hogy a lelkiismeret szabadságának hetedhét országra hirdetése mellett, bizony még most is vannak, a kik nem tudják lerázni magukról a felekezetiesség nyűgeit, s csak veszszőparipának tartják azt is, mint a demokracziát, a melyet népszerűség hajhászásból azok is ajkaikon hordoznak, a kiknek szíve attól nagyon is távol áll? Nem látjuk-e, hogy a vallási érdekeknek még mindig nagy szerepe van, s nemcsak a kormány kerekeibe, hanem a családi élet gyöngéd kötelékeibe is belekapaszkodnak ? Mert mi egyebet jelentenek e kifejezések: „uralkodó vallás, bevett vallás“,— melyek tényleg még mind érvényben vannak, mint azt, hogy a .lelkiismeret szabadságával még most sem vagyunk tisztában, hogy egyik vallásos nézet több jogot igényel, mint a másik, sőt még olyan is lehet, a mit számításba sem kell venni ? A polgári házasságok intézvénye nem abból a szükségből származik-e leginkább; mert sokan a szív jogait is a hitczikkelyek bilincseibe